Négy zebrán kétszáz Ragya
Jobb világot akarnak, amit kocsik nélkül képzelnek el, tekintetükben tűz, lelkükben tenniakarás. Piroch Kata a sajtóreferensük. Ő is ragyás, mármint nem úgy, merthogy nagyon is bájos, meleg barna a tekintete, fiatal, lelkes, kezében sárga gerberát és kerékpárossisakot szorongat. Egyébként olykor maga is autós. Elmondja, hogy ők csak egyszerű állampolgári csoportosulás, nem akarnak szervezetté szerveződni, nem is értik, hogy kedden miért hívták fel őket egy közlekedési konferencia rendezői, akik előadást akartak tőlük hallani mint a gyalogosan közlekedők érdekképviseleti szervezetétől. Ők ezt az egészet csak figyelemfelkeltésből csinálják. Kata olyanokat mond, hogy fenntartható módon fejlődni és közlekedni, ne legyenek másodlagos állampolgárok a gyalogosok, kerékpárosok és tömegközlekedők.
Néhány perccel öt óra előtt a kétszáz ragyás kezében virággal elkezdett átkelni a zebrákon. Jó lassan, megfontoltan. Néhányan gázálarcot viseltek a nyomaték kedvéért, kifejezvén a helyzet drámaiságát. Az ember kicsit szorongva nézte őket, nehogy már a zöld ködös, romantikus lelkesedésüktől vezérelve a kocsik kipufogóiba dugják a gerberákat. Szerencsére a virágokat megtartották maguknak, holott elvileg a felbőszült autósok lehiggasztására hozták magukkal.
Néhány perc után amolyan "na örüljetek, előbb szabadulunk" elv alapján az autósok elkezdtek dudálni. A ragyásokat ettől elönthette valami elégedettség, mert néhány perccel később a helyzet magaslatán álló és a be nem jelentett megmozdulással szemben felettébb türelmes rendőrök segítségével az autósok ismét egyesbe kapcsolhattak. A radikálisok pedig elindulhattak a járdán, gyalogszerrel, többségük a kerékpársávon. Nehogy má' nekik jó legyen.
Közlekedünk
Nincs olyan, hogy közlekedési morál. Csak morál van, azaz aki általában tahó, az a közlekedésben is tahó, aki bitang, az bitang módjára gyalogol és autózik, a helyét nem adja át
a buszon, három autó helyére parkol, ha nincs hely a mozgássérült piktogramon, és köpköd a lépcsőházban. Ha mindezt még megfejeljük a lehetetlen budapesti közlekedéssel, ami mindenkiből kihozza a legroszszabbat, elég siralmas lesz
a kép. Aki kiteszi a lábát az utcára, valakit rögtön utálni kezd.
A gyalogos azt, aki keréken közlekedik, a biciklis azt, aki lábon vagy négy keréken, az autós pedig mindenkit, aki nem négy keréken, de a taxist akkor is. (Az meg viszont.) A motorosok és robogósok helyzete
a legtisztább. Őket mindenki utálja. Ezért aztán a pizzafutárok megalakíthatnák a Szakadár Robogósok önszerveződését. Rövidítésükkel egyszersmint kifejezhetnék a közlekedők helyzetének kilátástalanságát.