A szemlélő számára azonban vannak megválaszolatlan kérdések. Először is: mi az oka a kapkodásnak? Nem ért volna rá a telefonos kérdezősködés végén, imponáló adatokkal alátámasztani: lám, a fővárosiak nem tudnak betelni a 16 éve regnáló főpolgármesterrel? Talán a szabad demokraták úgy gondolták, Magyar Bálint esetleges "beáldozásán" túl több rizikót nem vállalhatnak, s ezt a kormánykoalíciót szentesítő egyezség előtt akarták ország-világgal és persze a tárgyalópartnerrel tudatni?

Tény, hogy Demszky Gábor szintén emblematikus alakja a pártnak. A tizenhat egy helyen töltött évvel egyszersmind a rendszerváltás nemzedékének egyik politikai csúcstartója - nimbusza, ha foszladozott is, nem vált semmivé, mint annyi másnak. Pedig két éve, nyáron sokan temették. Az olcsón igénybe vett vállalati terepjáró a horvátországi ingatlanfelújítással nem volt nagy ügy, de könnyen érthető - és az ilyenek gyorsabban okoznak morális sebet, mint a nagyobb horderejűek, ámde bonyolultabbak. Ezzel a sebbel kifakadtak Budapest sebei is, amelyek közül persze nem mind írható a főpolgármester számlájára, de azért jutott oda is. Demszky jó politikai érzékkel elnézést kért; kivárta, míg elültek az indulathullámok. Elültek. Budapest koszos és kátyús maradt, de elültek. És ma nem lehet kijelenteni, hogy a főpolgármester indulása esélytelen. Legfeljebb a szocialistáknak okoz némi gondot, hogy potenciális partnerük ismét kész helyzet elé állította őket. A forgatókönyv nem ismeretlen, hiszen Demszky kisebb-nagyobb huzavonával előbb Katona Bélával, majd Gy. Németh Erzsébettel szemben nyertesen került ki a mérkőzésből. Nem elképzelhetetlen, hogy a liberálisok 2006-ban is jól spekulálnak; könnyen előfordulhat, hogy ez alkalommal sem lehet politikailag felépített szocialista ellenlábasa Demszkynek, hiszen ilyen jelölt pillanatnyilag nincs a színen, és az idő is ez ellen dolgozik. A Fidesz pedig aligha győzhet a fővárosban - így az SZDSZ-vezérkar, s ezen töprenghet a Fidesz is, mivel, ha végül Tarlós István III. kerületi polgármestert jelöli majd, elvesztheti Óbudát, s egyáltalán nem biztos, hogy megnyeri vele Budapestet. Egy MDF-induló (mondjuk Katona Kálmán) csak színezheti a képet - érdemben befolyásolni aligha tudja.

Az SZDSZ lépése tehát logikus, még akkor is, ha az előttünk álló hónapok történései kikezdhetik a most fölálló koalíció népszerűségét. Eggyel nem számolnak: azzal, amivel eddig sem szoktak. Az MSZP-vel, illetve annak szavazóbázisával. A szocialisták az államfőválasztás után nehezen újrateremtett egységét újabb teherpróbának vetik alá, mert a pártban, még inkább a vonzáskörzetében most egyesek úgy érezhetik: az SZDSZ ismét diktál. Lehet persze, hogy a szocialisták ennek megkérik majd az árát, ami Demszky esetleges mozgásterét még inkább behatárolja, ám az azért kérdés marad, hogy az MSZP-n belül, és még inkább a hívek között milyen visszhangot ver egy leendő paktum. Megosztóbb-e Demszky személye ma, mint négy, nyolc, tizenhat éve? Magyarán: ősszel is olyan fegyelmezett lesz-e a szavazótábor, mint tavasszal?