Az unió jó ideje szervezetileg is kész 27 tagállamúra bővülni (szegény Horvátország balszerencséjére eggyel több országnak egyelőre nincs rubrikája a voksok és a pénzek táblázatában). Szóval, Bukarest és Szófia fellélegezhet (ha aggódott egyáltalán). Noha kétségtelen, hogy a két ország szinte minden szempontból nagyon messze van még "Európától", ez a felvételkor nem szempont. A gazdag befizető országok zömének az újabb két újonc még belefér, különben is: ami nem a Nyugaté, az viszszaeshet az oroszok ölébe (bár erről nem beszélünk). Aztán vagy tíz évig úgyis csak a kapu marad nyitva, mármint úgy, hogy a belépési küszöb elég magas, a "Nyugat-Balkánnak" maradjon bőven ideje felnőni hozzá.

Csak semmi cinizmus, Európa lassacskán tényleg egyesül, bár statisztikailag szegényedik közben. Az igazi kérdés, de ez ránk, régebbi újakra is vonatkozik: mitől és hogyan gazdagodik Európa keleti fele meg az egésze is. Még nincs válasz, tegnap nem is ez volt a kérdés.

A kérdés nekünk ennél is bővebb. Magyarországnak nyilvánvaló nemzeti érdeke a román csatlakozás. Ám az előnyök csak középtávon érnek be, annak függvényében, ahogyan új tagtársunk szellemében és gyakorlatában tényleg uniósodik, értsd: valóban európaizálódik. Közvetlen és azonnali előnyökre a romániai magyar közösség csak korlátozottan számíthat. "Brüszszel" retteg az etnikai konfliktusoktól, és a legjobb esetben is egyformán "csitítja" a jogokat kérő kisebbséget meg a jogokat vonakodva adó többséget. Nem áll ki autonómia, anyanyelvi egyetem mellett, az is nagy szó, hogy most a kisebbségi törvényt és kárpótlást a jelentés a maga módján megsürgette. Nagyobb távlatban azonban az unió magával hozza a decentralizációt, a regionalizációt, ami a kisebbségek lakta területeken értelemszerűen a kisebbségek jogait bővíti. Addig is: könnyebb lesz a kapcsolattartás, a munkavállalás, a határokat lényegében föloldó együttműködés.

Akárhogy is, néhány hónap maradt egy új magyar románpolitika konkrét kidolgozására: arra, hogy a román EU-tagság nekik is, nekünk is jó legyen. Itt a végső pillanat általában is egy olyan magyar nemzetpolitika kiókumlálására, amely a térségbeli viszonyokat valóban beilleszti az uniós keretekbe. Az új bővítés a magyar teendőket erősen bővíti.