Mélyreható
És tényleg: még ha Hiller István verte volna a fejemet a viszszaszerzett sárospataki könyvekkel, a nemzeti politikáról fejhangon üvöltözve, akkor sem bírtam volna elképzelni, hogy a mélyreható változások egyik kulcsembere maga Kiss Péter lesz, de valószínűleg csak azért lesz ő, mert megint nem vette föl Konsztantyin Csernyenko, és hát Lamperth Mónika, Juhász Ferenc is alapember, mint tudjuk, meg ugye a Szilvásy, Veres János marad, hiszen ha valami itten nagyszerűen volt menedzselve, az éppen a pénzügy, számtalan nemzetközi szervezet tanúsíthatja és tanúsítja is, sajnos, hetente, Szili Katalin megrendíthetetlen.
Azért nem kéne ennyire mélyre hatni, mert még föltör valami gejzír, buzgár vagy mittudomén, és Biszku Béla elcsíp valami kevéssé szem előtt lévő tárcát. Na, mindegy, a többit majd kormányalakítás után. Hanem az megint roppant érdekes és/vagy visszataszító jelenség (minálunk az érdekes jelenségek jelentős részben visszataszítóak valamiért), ahogy a gazdasági szereplők jelentős hányadából randa alienként előrágta magát valami Bokros Lajos-szerű lény, és hirtelen mindenki tudja a megoldást, mindenki reformokat sürget, mindenki valami nemzeti közmegegyezésről, kikényszerítendő változtatásokról vijjog, hogy már hasogat az ember feje.
Persze, kelet-európaiak vagyunk, idegrendszerünk roncsolt, vécépapírunk kemény, továbbá nap mint nap látunk karón varjút, meggyfán pókot és éjjeliőrt nappal meghalni, de azért álljon már meg a menet, megint: nehogy már olyan faszik kezdjenek itt strukturális változásokról felelősen aggódni, petíciózni, okoskodni, akik eddig milliárdokat lejmoltak le a korrupt és béna államról, akik szennyesre keresték magukat azon, hogy így működött a rendszer, ahogy. Nehogy már divatba hozzák a barna műszálas garbón kívül hordott aranyláncot megint. Nehogy már kiossza az észt a gránittalapzatról a nekihevült Skála-kópé, aki a teljes dél-pesti panorámát hazavágta néhány igen lukratív ingatlanbiznisszel (PPP, PPP, PPP!), a Nyugati teret meg egy másikkal és így tovább.
A naponta petíciózók, tanulmányozók, reformokat sürgetők népes seregében az egyik legaktívabb tag bizonyos Csillag István. Nekem ugyan pocsék a memóriám, de mintha ez az ember (vagy csak névazonosság?) gazdasági miniszter lett volna abban a kormányban, amelyik azt a baromi sok pénzt szétszórta, amelyik az aggodalmas helyzetet előidézte. Ehhez tényleg pofa kell. Vagy nem is tudom, hogy micsoda. Ez már a legsúlyosabb cinizmus. Közéleti dada, hardcore punk.
De akkor meg csináljuk rendesen: álljon végre Medgyessy Péter, az utazó nagykövet a mélyreható változások élére!
