Összesített adatok szerint a három nap alatt 81 személy, köztük 39 rendőr és börtönőr vesztette életét az összetűzésekben Sao Paulo államban. A zavargások mintegy 80 börtönben kezdődtek, majd a nagyvárosban értek támadások rendőrségi posztokat, végül pedig civil célpontokat is. A pánik légkörében hétfőn egyes busztársaságok nem indították járataikat, néhány iskola és munkahely zárva tartott, estére a metropolis utcái kiürültek.

Állítólag a szervezett alvilág az erődemonstrációval azt torolta meg, hogy a múlt hét közepén a hatóságok 765 rabot, köztük nyolc bandafőnököt átszállítottak szigorúan ellenőrzött börtönökbe. A rendőrség a hét végén mintegy száz bűnözőt elfogott, az utcai támadásokat végrehajtók között döntőrészt olyan foglyok voltak, akik anyák napjára kaptak kimenőt a börtönökből.

A brazil sajtó a "fővárosi első kommandó", a portugál nyelven PCC rövidítésű maffiacsoportnak tulajdonítja a zavargásokat. Ez a csoport eredetileg még 1993-ban alakult rabokból a börtönviszonyok elleni tiltakozásként. Azóta a PCC nemcsak a börtönökben uralkodik, hanem a szabadult rabokra építkező alvilági hálózata részben rátette kezét a kábítószer- és fegyverüzletre, s szakosodtak bankrablásokra és vállalkozók zsarolására is. A PCC szervezésében Sao Paulo állam területén 2001-ben már 29 börtönben tartottak egyidejű zendülést, amely akkor 20 életet követelt. 2003-ban pedig többnapos zavargáskor mintegy 50 rendőrposztot támadtak meg. Az AP hírügynökség idézi Enio Lucciolát, Sao Paulo állam közbiztonsági részlegének szóvivőjét, aki most elismerte: számítottak reakcióra, miután átszállították a PCC több vezetőjét szigorúan ellenőrzött börtönbe. "De azt nem feltételeztük, hogy akciójuk ilyen méretű és ilyen kegyetlen lesz, amire eddig nem volt példa Brazíliában" - nyilatkozta.

A börtönviszonyok, mint Latin-Amerikában általában, Brazíliában is tragikusak. Sao Paulo államban 140 ezer foglyot tartanak börtönökben, tíz őr jut általában 1500 rabra, így aztán a PCC-nek szabad keze van a szervezkedésre. A bűnözés elleni fellépés lényegében eredménytelen a hatalmas, majd 200 millió lakosú dél-amerikai államban. A napi bűnügyi hírek rendre ismétlődnek, elsősorban az egyébként festői fekvésű Rio de Janeiro faveláiban, nyomornegyedeiben. A nemritkán korrupcióval vádolt rendőrség gyakorlatilag tehetetlen, többet ártanak egymásnak a kábítószer-forgalmazásért vagy a prostitúció ellenőrzéséért egymással vetélkedő bandák öszszetűzései. A drogfogyasztás nő, a fegyverviselés pedig nem tiltott. A favelákban felnövő fiataloknak, miként a börtönviselteknek, nem sok perspektíva kínálkozik, hiába a baloldali Lula da Silva államfő szegénység elleni programja.

Azt már az októberben esedékes elnökválasztás előszelének tudják be a hírmagyarázók, hogy a hét végi zavargások napjaiban nem volt összhang Sao Paulo (ellenzéki) kormányzója és Lula da Silva központi kormánya között. A tragikus börtönviszonyok miatt a kormányzó a központot hibáztatja, a lázadás elfojtásának sikerét viszont magának akarja elkönyvelni. Ezért nem élt az elnök által felajánlott 4000 fős biztonsági erősítéssel.