Ezüsttallér, aranydukát a vésztározóban
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaroff és Rákóczifalva környékén az elmúlt hónapokban már elvégezték azokat a geodéziai méréseket, amelyek segítségével kirajzolódott: milyen leletekre számíthatnak a kutatók, hol érdemes ásniuk, s mely területeket hagyhatnak hátra egyetlen kapavágás nélkül. A munka óriási, hiszen alig egy év alatt több mint háromszázezer négyzetmétert kell feltárniuk a régészeknek. A műszereknek köszönhetően már az ásatások megkezdése előtt sikerült találniuk egy, a török hódoltság korában elrejtett, ezüsttallérokból és egy aranydukátból álló érmekincset.
Polgár Zoltán, a vésztározók melletti ásatásokat vezető régész elmondta: a hatvanhárom ezüsttallér a feltételezések szerint eredetileg agyagedényben, esetleg bőrből vagy vászonból készült zacskóban rejtették el, s alig 20-25 centiméterrel a földfelszín alatt bukkantak rájuk. Érdekes, hogy ezen a területen az utóbbi években intenzív mezőgazdasági munka folyt, szántottak vetettek, ám a nehézgépek mégsem fordították ki a földből a kincseket. Megtette ezt helyettük egy modern, részben magyar szabadalom alapján készült műszer, amellyel nagyon pontosan behatárolták a fémet tartalmazó földdarabot, ahol a régészek végül valóban megtalálták az érméket.
Szabó Enikő, a felméréseket végző szigetszentmiklósi Techno-lab Kft. munkatársa elmondta: a mágneses erőteret feltáró, nagy érzékenységű, sokszenzoros műszer amerikai ötlet, de magyar cég fejlesztette tovább. A készülék pontos paramétereiről a kutatások érdekeire hivatkozva egyelőre nem beszélt, annyit azonban elárult: az eszköz voltaképpen a "földbe lát" és felszín alatti térképet rajzol az elmúlt korok nyomairól. Így nagy pontossággal meg tudják határozni, hol voltak hajdan települések, merre kell keresni az akkori lakóépületek nyomait, vagy a temetőt, amelyek szintén gazdag lelőhelyeknek számítanak.
A most, Tiszagyenda határában megtalált érmegyűjtemény kuriózumnak számít abban a tekintetben is, hogy a tallérok, és az aranydukát szinte teljesen épen maradt, nem kopott meg, s emiatt a rajzolata is kiválóan látszik. Polgár Zoltán elmondta: az 1617 és 1639 között kibocsátott érmék között megtalálható II. Mátyás magyar király, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, II. Gusztáv Adolf svéd király, valamint IV. Keresztély dán király egy-egy verete, valamint szász és braunschweigi hercegi tallérok és a salzburgi érsek több érméje is. A gyűjtemény mai értéke inkább eszmei, de a történelmi adatok szerint a török hódoltság idején egy ilyen ezüsttallérból egy napszámos két-három hónapig is megélt, egy akkori hadnagynak pedig nyolc ilyen tallér volt az egész éves zsoldja.
Horváth László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője elmondta: a leendő vésztározók számára kijelölt terület egy része mély fekvésű, így feltételezhető hogy korábban mocsaras, lápos vidék volt, ahol kisebb a valószínűsége régi korok nyomainak. A magasabban fekvő területek azonban ideálisak lehettek egy-egy közösség letelepedéséhez, mert a folyó közelsége biztosította a megfelelő körülményeket a mezőgazdasághoz, állattartásához is. Az előzetes felmérések alapján gazdag leletanyagot rejthet ez a terület, s az őskortól egészen az újkorig számítanak építészeti emlékekre, használati tárgyakra.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében mindössze hat régész dolgozik, a munkatervek szerint azonban a vésztározók területének feltárásakor egyes napokon akár huszonnégy helyszínen kell majd megjelenniük a szakembereknek. Ezért együttműködési megállapodást kötöttek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetével és a Nemzeti Múzeummal, hogy az ő hallgatóikkal, valamint régészeikkel közösen alakítsanak munkacsoportokat. Az egyetemisták a rákóczifalvi területen segítenek, míg a tiszaroffi helyszínen a Nemzeti Múzeum munkatársai dolgoznak majd a szolnokiakkal.
Tavaly tavasszal kezdődött el a tiszai árhullámok szintjét csökkenteni képes tiszaroffi és a bivalytói árapasztó vésztározó építésének előkészítése: Tiszaroff és Tiszabő között, tíz kilométeres szakaszon megerősítették és magasították a gátat, majd hozzákezdtek egy tizenhárom kilométer hosszú új körgát építéséhez, amelyen kerékpárút is vezet majd. A huszonhárom négyzetkilométeres, Tiszaroff, Tiszagyenda és Tiszabura közigazgatási határán lévő tározó csaknem százmillió köbméter víz befogadására lesz alkalmas. A másik, a Szolnoktól húsz kilométerre lévő, úgynevezett rákóczifalvi-bivalytói töltésvonal áthelyezése a Tisza-völgy egyik legjelentősebb, majdnem négymilliárd forintba kerülő beruházása lesz. Itt hat kilométeres új töltésszakaszt építenek ki, és közel ötszáz hektárral növelik az úgynevezett mentetlen terület nagyságát, amely áradás esetén legalább negyven centiméterrel csökkentheti az árhullám szintjét.
