A történet 2005 tavaszán kezdődött, amikor pályázatot jelentetett meg egy müzliszeletet gyártó cég: személygépkocsit sorsolnak ki azok között, akik beküldik termékeik azonosító vonalkódját. Az akcióba bekapcsolódtak egy Eger környéki település pedagógusai is, akik már évek óta részt vesznek a különböző vonalkódos játékokon, és néhány kisebb nyeremény is került már ily módon a birtokukba. Az ötlet- és játékgazda az iskola történelemtanára, aki árgus szemmel figyeli ezeket a lehetőségeket, és nem kis szenvedéllyel veti bele magát ilyenkor a vásárlásba. Így tette ezt a müzlivel is, amiből olyan sokat vásárolt, hogy felajánlotta kollégáinak: adjanak fel ők is egynéhány vonalkódot. Nem jelentett ez semmiféle újdonságot, hiszen a jól összeszokott társaság már így tette ezt éveken át. Volt egy szóbeli egyezség közöttük: akinek nagy nyeremény üti a markát, az nem tartja meg, hanem automatikusan átadja a történelemtanárnak, aki anyagi áldozatot hozott a játékba kerülésért, hiszen vásárlása nélkül senkinek nem lett volna esélye a nyerésre.

Aztán egy napon a tanár úr egy telefonos párbeszédre lépett be a tanári szobába, amelyben ifjú kolléganője örömmel újságolta valakinek, hogy személygépkocsit nyert. A novemberben tartott sorsolás eredményének hamar híre ment, a tanári kar persze nem az ifjú tanárnőnek gratulált, hanem a történelemtanárnak, hiszen egyértelműnek tartották, hogy övé a Peugeot 206-os cabrió. Természetesnek vették, hogy a szóbeli megállapodást betartja helyettesítést végző kolléganőjük is, aki ugyanilyen módon már nyert kisebb tárgyakat kollégájának ajándékkódjaival.

Csakhogy a dolgok ezúttal másképpen alakultak. Az ifjú hölgy elkezdett panaszkodni, hogy nem tudja kifizetni a nyereménnyel járó költségeket. A játékos kedvű kolléga megnyugtatta: minden fizetnivalót ő vállal, mivel úgyis övé az autó. Ugyanakkor felajánlott 250 ezer forintot, amolyan részvételi díjként. Megbeszélték az átvétel körülményeit is, miszerint együtt utaznak a járműért, a hölgy pedig akkor nyilatkozatot tesz a pályázat kiírójának, hogy valójában kit illet a nyeremény.

Érthető, hogy hideg zuhanyként érte a férfit, amikor az interneten meglátta kolléganőjének az autó átvételi ceremóniájáról készült fotóit. A tanári kar tagjai közül többen emlékeztették a hölgyet az adott szó becsületére, de hiába. Akkor már a 4,5 millió forint értékű cabrió árának a felét kérte, majd aztán már azt sem, hanem megtartotta az autót. Azóta már munkahelyet is változtatott, talán érthető okok miatt.

A tanár úr mindezek után ügyvédet fogadott és pert indított. Néhány napja megtörtént az ügyben az első bírósági meghallgatás, amelyen azonban az alperes nem jelent meg. Bő egy hónap múlva viszont már nem vonhatja ki magát távolmaradásával az akkorra kitűzött tárgyalásról, ahol persze lehetősége nyílik saját verziójának elmondására.

A nyereményt birtokló hölgy márkás személyautóval járt dolgozni korábbi munkahelyére, most pedig már két autója van. (Hacsak az egyiket időközben el nem adta.) A nyereményért harcba szálló középkorú pedagógusnak eddig egyetlen autója volt: egy Trabant, amit évekkel ezelőtt eladott.