- Nem találmány, konstrukció! - emeli fel türelmesen a mutatóujját Salca János a kávéházi asztalunk fölött, amikor már ötödször tévesztem el. A vízárammal működő motor több találmány összessége, így ő sem feltaláló, hanem konstruktőr - pontosít, közben fél szemmel az ásványvíz pezsgését figyeli.

Tizenkét éves volt, amikor egy nap azzal örvendeztette meg édesapját, hogy a konyhai csapra egy kis vízikereket szerelt. A csap megnyitásakor a kerék persze eszeveszettül pörögni kezdett. A kapitális vízszámlától megrettent atya azonban az ilyenkor szokásos nadrágszíj helyett inkább türelmesen elmagyarázta: ez nem a leggazdaságosabb módja a vízi mozgási energiájának a kinyerésére. Az elkövetkező öt évtizedben Salca János volt hegesztő, villanyszerelő, a legváltozatosabb beosztásokban és helyeken dolgozott, de a munka mellett állandóan az ötletét tökéletesítgette: hogyan lehetne könnyen olcsó áramhoz jutni a víz áramlásából. Miután nyugdíjba ment, az utóbbi tizenöt évben már csak ezzel foglalkozott, a családi vagyonból, ismerősi, baráti adományokból, segítségből sok millió forintot ölt bele az elképzelés megvalósításába.

A mára kialakult hordozható szerkezet első pillantásra leginkább egy jókora, alul-fölül lyukas hűtőgépre emlékeztet. Belsejében kis vízikerekek vannak, rajtuk generátorral - pontosabban egyelőre szivattyúval, mivel a saját tervezésű generátorhoz még további milliókra lenne szükség. A konstruktőr szerint a majdani szerkezetet le kell süllyeszteni a folyó medrébe, és az ott a folyásiránnyal szembefordulva télen-nyáron folyamatosan termeli az elektromos áramot, és ami a legfontosabb: a folyón semmit sem kell miatta megváltoztatni. Ami a teljesítményét illeti, Salca János meggyőződéssel állítja: a Duna felső szakaszán negyven kilométer hosszban elhelyezett néhány ezer ilyen motor a teljes hazai áram szükségletet ki tudná elégíteni. A nagy szavak ellenére - vagy éppen azért - a hivatalos szakmai fórumok ajtajai zárva maradtak Salca előtt. A 2002-ben a visegrádi Dunában - generátor helyett szivattyúval - már kipróbált prototípus a Géniusz Európa nemzetközi találmányi kiállításon Géniusz-díjat kapott, 2005 júliusában az EKO 2005 innovációs és környezetvédelmi versenyen pedig "környezetbarát találmánynak" minősítették. Az elismerések azonban Salca János szerint édeskevésnek bizonyultak ahhoz, hogy az általa megkeresett illetékesek egyáltalán szóba álljanak vele. A fáradhatatlanul házaló Salca, illetve barátai így jártak a nagy pártok környezetvédelmi tagozataival, azok udvariasan - de indoklás nélkül - elutasították. A találmány hazai felhasználhatóságával kapcsolatos problémákra az egyetlen félig-meddig hivatalosnak tekinthető indoklásban a Bakonyi Erőmű Zrt. vezérigazgatója, Németh Frigyes által jegyzett szakvélemény világít rá. Ez elismeri: a vízáramú motor valóban rendelkezik a Salca által neki tulajdonított teljesítménnyel, azonban "úgy gondoljuk, hogy a berendezés teljesítményének igazolásához nem feltétlenül szükséges a mérések végrehajtása. Miután jelentős költségeket jelent a fenti mérés, és a vízügyi hatóságok részéről jelentős ellenállás tapasztalható a méréssel szemben (...), sajnos ez (a vízi motorok telepítése) szinte lehetetlen." A "szinte lehetetlenre" utalva Salca úgy véli: a vízügyi előírások között tényleg nem szerepel, mi a teendő a hajóúton kívül eső mederrészben elhelyezett kis méretű tárgyak esetén, ezért aztán engedélyt sem adnak rá.

- Ez az igazi ígéretek földje - mondja Salca -, azt ugyanis itt bárki könnyen kap. A koreográfia többnyire azonos: az ötlet hallatán mindenki fellelkesül, majd kicsit végiggondolják, hogy mivel jár az engedélyezés, a gyártás és az eladás megszervezése, és végül nem történik semmi - egy nagybefektetőnek vélhetőleg túl kockázatosnak tűnik az egész. Ennek illusztrációja is lehet a tegnapi Ecopoly tévéműsor, ahol Kovács Csaba, Salca János egyik segítője mutatta be a konstrukciót. A zsűri lelkesedett, majd a kért 25 millót nem adták meg, hanem egy hónapos időre egy forintért elővételi jogot vásároltak. Salca néhány barátjával megpróbálja saját erejéből összeszedni a gyártásra szükséges pénzt. Úgy vélik, ha a tervek után egy üzemszerűen működő berendezést is be tudnak mutatni, azzal talán meggyőzhetnének egy-két olyan nagybefektetőt, aki meg tudná gyorsítani az engedélyezést. Maga a gyártás Salca Jánost már nem érdekelné.

Ez az igazi ígéretek földje, azt ugyanis itt bárki könynyen kap - mondja Salca. Az ötlet hallatán mindenki fellelkesül, de végül nem történik semmi.

Salca János a víz vonzásában egy életen át