Borpiaci reform Európában
Most készítik elő az uniós szőlő- és borpiaci rendtartásról szóló jelentést, amelyet Mariann Fischer Boel, az EU mezőgazdasági biztosa június 21-én terjeszt az Európai Bizottság elé. A borpiac reformja egy sorozat része: legutóbb a cukorpiaci szabályozást változtatták meg - a répatermelők legnagyobb sajnálatára és tüntetései közepette. A mostani uniós reform érzékenyen érinti a magyar szőlő- és bortermelőket - igaz, most már a reform előkészítésében is lehetőség van a magyar érdekek képviseletére. A hazai borpiac termelői és szakmai szervezetei - Tabajdi Csaba, az Európai Parlament képviselőjének kezdeményezésére - a közelmúltban több tanácskozáson próbáltak közös magyar álláspontot kialakítani.
Az Európai Unió bortermelőit a fogyasztási szokások változása, a Dél-Amerikába
és Dél-Afrikába kiszervezett nagyüzemi termelés felfutása sodorta válságba. Világszerte csökken a borfogyasztás, az alkoholból relatíve olcsóbb a sör és az égetett szesz. Ezért kevesebb bor fogy mind Európában, mind a legnagyobb exportpiacnak számító Egyesült Államokban. Európában jórészt kisüzemi termelés folyik, a borivás nem egyszerű fogyasztásnak, hanem tradicionális kulturális tevékenységnek számít. Európában magasabbak a munkabérek, az éghajlati adottságok viszont kedvezőtlenebbek, mint Dél-Afrikában, Dél-Amerikában. Az Európai Unión kívüli világban az sincs pontosan meghatározva, mi számít bornak: Amerikában például szabadon vizezhető a szőlőlé, ha a vevőnek úgy is jó, a hatalmas potenciális piacnak számító Kínában pedig most éppen a kökénnyel ízesített bort szeretik legjobban.
Az uniós szabályozás a kínálat korlátozására koncentrál, nem a kereslet kielégítésére. Hatalmas összegeket költenek a borfeleslegek lepárlására - az ezeket megtermelő ültetvényeket azonban egyszerűen ki kellene vágni. Az unió 25 tagállamából a négy legjelentősebb bortermelő - Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Portugália, amelyek együttesen 85 százalékkal részesednek a közösség bortermeléséből - kidolgozott egy közös javaslatot, amely csak kismértékű változtatásokat tart elfogadhatónak, egyébként a jelenlegi szabályozási és támogatási rendszer szinte valamennyi elemét megőrizné. Franciaország hivatalosan felkérte Magyarországot, hogy csatlakozzék a négyek kezdeményezéséhez.
Magyarország az Európai Unió szőlő- és bortermelésének mindössze két százalékát adja. Az uniós szőlő- és borválság - néhány kivételes termőhelytől és termelő cégtől eltekintve - a hazai termelésre is jellemző. Szőlőtermelésre itt nem a legjobb a klíma, a termőterület sem a legjobb adottságú helyeken van. Érdekeltérések vannak a kisüzemek és a nagyüzemek, az alföldi és a hegyvidéki termelők, a hagyományra, illetve a piaci igényekre koncentrálók között.
A fentiek ellenére körvonalazódik az egységes magyar álláspont, amely bizonyos pontokban támogatja a négy nagy bortermelő ország javaslatait, alapvetően azonban átfogóbb reformot lát szükségesnek. Ennek fő eleme, hogy az uniós támogatást a jelenleg legtöbb pénzt felemésztő lepárlás helyett az ültetvények korszerűsítésére, a nemzetközi piac igényeinek megfelelő átalakítására kell költeni.