Akár a "leg-ek" Országgyűlésének is nevezhetjük a mostani, legfrissebb parlamenti felállást - és nem csupán azért, mert a harmadik köztársaság bő másfél évtizedes történelmében most fordul elő legelőször, hogy egy kormánykoalíció felhatalmazást kap a folytatásra. A domináns kétpártrendszer stabilizálódásának következménye például, hogy 1990 óta a ciklusonként lecserélődő honatyák száma folyamatosan csökken. '94-ben és '98-ban még 200 fő fölötti volt a fluktuáció, négy éve már csupán 135-en veszítették el képviselői állásukat, idén pedig már alig több mint száz csak a kieső, illetve friss bejutó. Mostanra tíz százalék alá csökkent a 386 fős plénumban azon képviselők száma, akik már az 1990-es rendszerváltó Országgyűlésnek is tagjai voltak - az ötödik ciklusukat töltők (szűk) többsége egyébként a szocialista patkóban foglal helyet.

Hiába mutat azonban e hosszabb távú tendencia mind erősebb folytonosságot a T. Ház összetételében, ettől még tény, a 2002-2006 között szolgáló képviselők közel egyharmadának el kellett búcsúznia korábbi munkahelyétől: az MSZP-frakció majdnem egynegyede új a korábbihoz képest, a Fidesz-patkónak pedig több mint egyharmada cserélődött le. A legismertebb kiesők között találjuk Medgyessy Péter exkormányfőt (MSZP), Tölgyessy Pétert (Fidesz) és Wekler Ferencet (SZDSZ). Első ciklusos honatya maga a miniszterelnök, valamint a legnagyobb ellenzéki csoport frakcióvezetője, Navracsics Tibor, a liberális Kóka János pedig miniszterjelöltként lépdel hasonló cipőben. Soha korábban nem jutott be a parlamentbe annyi helyi vezető (például polgármester), mint idén. Nagy visszatérő is van: Boross Péter exminiszterelnök nyolc év után ismét képviselő lesz, de visszatér a szintúgy MDF-es Katona Kálmán is.

A legutóbbi vérfrissítés eredményeként minden korábbinál több "honanya" tagja a parlamentnek: mintegy 10 százaléknyi. Az emancipáció problematikájára nézve beszédes módon a baloldalon kétszer annyi a női képviselő, mint a Fideszben. A "képviselői korfa" is némiképp átalakult: a harmincasok, negyvenesek száma közel 60-nal csökkent az előző testület belső arányaihoz képest, ezenközben az ötvenes éveikben járó képviselők közel ugyanennyivel többen lettek, a hatvanasok száma harmadával nőtt, a hetven év felettiek létszáma megduplázódott, igaz, ez utóbbi mindössze tíz képviselőt jelent. Minthogy a huszonévesek jelenléte továbbra is elenyésző a parlamentben, az átlagéletkor így valahol 45 és 50 év között van, amit nehéz volna az évek óta szajkózott fiatalítási szólamok hitelességeként értékelni. A rengeteg új arc beemelése végül egy öregedő parlamentet eredményezett. A korelnök ismét "fiatal demokrata" (a 85 éves Horváth János), míg az MSZP adja a testület legfiatalabb tagját, az 1983-as születésű Nagy László személyében.

A felsőfokú végzettség ugyan nem kritériuma a képviselővé válásnak, a feltűnő aluliskolázottság mégis ritka a parlamentben; a képviselők döntő többsége ezúttal is diplomás. Míg az első szabadon választott Országgyűlésben az íróasztal feletti vitákon edződött filoszok (leginkább történészek) domináltak, az Orbán-érában pedig (esetenként friss diplomás) jogászok lepték el a Házat, a 2006-os kép talán ez idáig a legszínesebb: a kétkezi szakitól az akadémikusig terjed a spektrum. Bár volt idő, amikor Orbán Viktor önnön habitusát jellemezve mérnökemberként definiálta magát, ki a lélek potmétereinek finomhangolására a legalkalmasabb, a szocialista frakcióban mégis kétszer annyi a mérnök végzettségű politikus, mint a Fideszében. Közgazdászokkal is jobban áll a baloldal, és a koalíció a parlament egyötödét kitevő jogvégzettek körében is ráver az ellenzékre. A politikusi végzettségekben a baloldal tűnik erősebbnek - bár nem tudni, hogy pontosan mi is következhet ebből, mint ahogyan arra sem létezik életképes szabály, hogy reál vagy humán irányultsággal válik-e valakiből jobb politikus. Mindenesetre praktizáló lelkészből kétszer annyi ül a jobboldali patkóban (ami ez esetben plusz egy főt jelent), és sportolókban is erősebbek a konzervatívok, bár kézilabdaedzőjük a szocialistáknak van. Orvosok terén is a polgári blokk áll kicsivel jobban, igaz, "főorvosukat" (Mikola Istvánt) a kampány óta valósággal rejtegetik.

A legcifrább polgári foglalkozásért folyó képzeletbeli versenyben kiegyenlítettnek mondhatók a pozíciók. A Fideszben van például helyi bábszínház-alapító (Vígh László), és neves operaénekes (Gulyás Dénes). A csárdatulajdonoson, aki egyben vízvezeték-szerelő is (Tóth Gábor) és az őt dialektikusan kiegészítő hétvégi tűzoltón (Móring József Attila) pedig már meg sem lepődünk. Az MSZP-frakcióban ül haltenyésztő (Orosz Sándor) és valamikori nyomdász (Filló Pál), de a legmagasabb labdát kétségtelenül Alexa György adja fel, aki korábban a Vidám Park reklámfőnökeként ténykedett.

A legkisebb lemorzsolódás és a legkevesebb rendszerváltó politikus, a legtöbb nő és települési vezető, a legmagasabb posztokon debütálók és a legmeglepőbb kiesők - érdekes mindez, de a legérdemibb kérdésre még késik a válasz: vajon tényleg ez lesz-e a legutolsó 386 fős Országgyűlés?

Az Országház kupolacsarnoka