Meglepően keveset tudunk e kellemetlen tünet kórélettanáról. Például, igen sokáig tartotta - ma is tartja - magát az a nézet, hogy a viszketés a fájdalomérzet egyik fajtája, alfaja. Ez nem ilyen egyszerű, jönnek az ellenérvek, pontosabban az újabb felfedezések. A heidelbergi egyetem "viszketésszakértői", Martin Schmelz és munkatársai olyan idegrostokat találtak, amelyek a bőrből az agyba kizárólag a viszketés érzetét továbbítják, a fájdalomét nem. A hisztamin nevű, az allergiás folyamatokban résztvevő fontos átvivő anyag váltja ki bennük a viszketés ingerét: ezért viszket például a szúnyogcsípés. A felfedezést követő hurrá-optimizmust gyorsan felváltotta a szkepszis: más receptorok ingerlésekor érzünk is viszketést, ám azokra az idegvégződésekre nem hat a hisztamin.

Pedig a két érzet, a fájdalom és a viszketés, valamilyen módon, kétségtelenül összefügg, e kétfajta (egyfajta?) érzet továbbítása és feldolgozása az idegpályákon, sok helyen találkozik, keresztezi egymást. Közismert, hogy fájdalommal - akár túlzásba vitt vakarással is - el lehet nyomni a viszketés érzését. Ez fordítva is igaz: bizonyos erős kábító hatású fájdalomcsillapítóknak viszketést okozó mellékhatásuk van. A heroinisták jelentős része krónikus viszketéstől szenved.

Ha meg elszakadunk az elméleti, élettani alapoktól, akkor azzal kell szembesülnünk, hogy ezernyi baj, betegség jár viszketéssel. Nemcsak bőrbetegségek, ekcéma, gomba, "száraz" bőr stb., de cukorbetegség is állhat a hátterében. Viszkethetünk számos gyógyszer mellékhatásától. Még rosszindulatú rákos megbetegedések kísérő tünete is lehet, nem beszélve a nemi betegségekről és a nőgyógyászati gyulladások számtalan formájáról.

Azt sem tudja senki, miért akkora a viszketés megélésének individuális szórása? Magyarán, ugyanarra a gyulladásra miért reagál az egyik beteg heves fájdalommal, a másik meg nehezen elviselhető viszketéssel? Miért kíséri a cukorbetegségek szövődményeit az egyik esetben borzalmas fájdalom, a másikban pedig tűrhetetlen viszketés? És ha nagyon viszket - miért vakaródzik kétségbeesetten az egyik ember, a másik meg nem?

Apropó, vakaródzás: gondolkoztak már azon, miért vakaródzunk egyáltalán? Túl egyszerű a válasz: hogy fájjon, hogy fájdalomingerrel nyomjuk el a viszketést. Akinek már viszketett a háta közepe, amelyet nem ért el, és átélte a mámorító érzést, hogy valaki más megvakarta, az tudja, hogy ennek nincs sok köze a fájdalomhoz. Nem is egyszerűen reflexről van szó. Bonyolult agyvizsgálatok bizonyítják, hogy vakaródzáskor az agyműködés több szintje aktivizálódik: a szürkeállomány magasabb rendű régiói, valamint az érzelmeket (is) befolyásoló, mélyebben fekvő ún. limbikus rendszer. Akad olyan szélsőséges személyiség, akinek legnagyobb öröme, ha gyertyafény mellett elvonul egy kádba, ahol hosszas kéjes vakaródzással szerez magának kimondhatatlan gyönyörűséget...

Tudjuk, hogy amire nem tudjuk a teljes megoldást, ott sok mindennel próbálkoznak. Viszketés ellen is rengeteg gyógymódot bevetnek. A Der Spiegel tudományos rovatának nyilatkozó Dr. Sonja Staendar bőrgyógyász, aki a münsteri egyetemen Európa (tudomásunk szerint) egyetlen viszketésambulanciáján dolgozik, maga is elismeri, hogy számtalan gyógymóddal próbálkoznak. A gyógykrémektől az allergia elleni szerekig, az antidepresszánsoktól a közvetlenül a gerincvelői szinapszisokra ható, a viszketés ingerének agyba terjedését gátló anyagokig sok mindent tartalmaz a (gyógy)repertoárjuk. Ha kell, még a pszichoterápiát is bevetik.

Ám a viszketés problematikájának megoldásától még igen távol vagyunk.

Amire nem tudjuk a teljes megoldást, ott sok mindennel próbálkoznak