Az utolsó láncszem vállalja a rizikót
Az őrző-védő tevékenységet végző cégeket - a művészeti ágazatokban, a médiában és más kitüntetett területen működőkhöz hasonlóan - a valójában munkaviszonyt rejtő, színlelt vállalkozói szerződések klasszikus terepeként tartják számon. A foglalkoztatottak munkajogi státusának rendezésére az adóhatóság által adott türelmi idő június végén lejár. A rákészülésről a vagyonvédelelemmel foglalkozó vállalkozásoknál kezdtük a tájékozódást. Az általunk megkérdezettek ellentmondásos helyzetről, "joghézagról" számoltak be, amely - legalábbis az őrző-védő társaságok szerint - a tevékenységükre vonatkozó jogszabály és a munka törvénykönyve között tátong, és egyáltalán nem könnyíti meg helyzetüket.
- Az ágazat legégetőbb problémájáról van szó, amelyből egyelőre sem a szakmai kamara, sem az illetékes minisztériumok nem látják a valódi kiutat - mondja Major Erzsébet, az Őrmester Vagyonvédelmi Kft. kommunikációs és HR-igazgatója. A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló, 2005 novemberében kihirdetett törvény kifejezetten megengedi, hogy a vagyonőrök egyéni vállalkozóként, egy nagyobb vagyonvédelmi cég alvállalkozójaként lássák el munkájukat. Legalábbis egyértelműen erre utalnak a törvénynek azok a paragrafusai, amelyek éppen azt szabályozzák, milyen feltételeknek kell eleget tennie annak a vagyonvédelmi cégnek, amely alvállalkozóként vagyonőröket foglalkoztat. E szerint a fővállalkozó köteles az általa folyamatosan foglalkoztatott alvállalkozó javára balesetbiztosítást kötni, valamint évente 12 nap fizetett betegszabadságot adni.
Ezzel éles ellentmondásban áll az a fenyegetés, hogy a Munkaügyi Főfelügyelőség - a foglalkoztatási, illetve a pénzügyi tárca közös irányelvének megfelelően - a vagyonőrökről szóló törvényben előírt feltételekkel foglalkoztatottak vállalkozási szerződését bármikor átminősítheti munkaszerződéssé - nyilatkozta Major Erzsébet.
A vagyonőri feladatoknak ugyanis rengeteg olyan ismérvük van, amelyek a munkaviszonyra jellemzők. Ilyen például a felek alá- és fölérendelt helyzete, a fővállalkozó széles utasításadási jogköre, az alvállalkozó rendelkezésre állási kötelezettsége vagy az, hogy a tevékenységet a munkáltató által meghatározott helyen végzi a vagyonőr. A nagy vagyonvédelmi cégek gyakorlatilag nem foglalkoztatnak vagyonőröket, csak alvállalkozó kft.-ket, betéti társaságokat - mondta egy jelentős piaci részesedéssel bíró vagyonvédelmi cég neve elhallgatását kérő vezető munkatársa. - Hat éve még százhúsz egyéni vállalkozó vagyonőrt foglalkoztattunk, ma már csak ötöt, van viszont kilenc alvállalkozó cégünk, amelyekben öszszesen 700-800 biztonsági őr dolgozik. Van néhány munkaviszonyban álló biztonsági őr munkatársunk, ők azonban csak a munka felügyeletét látják el - mondja Bosánszky Lajos, a Preventív Security Zrt. jogi végzettségű minőségfejlesztési vezetője. Hasonló a helyzet az Őrmester Kft.-nél is, ahol szintén jogi személyiséggel rendelkező alvállalkozókkal kötnek szerződést.
- A cég vezetői megkérik a biztonsági őrt, hogy alapítson betéti társaságot, akár a feleségével, de az is gyakori, hogy több egyéni vállalkozó biztonsági őr alapít céget - mondta egy másik vagyonbiztonsági cég név nélkül nyilatkozó vezetője. A fokozódó munkaügyi ellenőrzések azt a hatást érték el, hogy a vállalkozások igyekeznek egyre "távolabb tartani" maguktól az egyéni vállalkozó dolgozókat, olyan módon, hogy további kisebb cégeket iktatnak be saját maguk és a dolgozó közé. Így a vállalkozási szerződések munkaszerződésekké minősítésének kockázata, illetve az ezzel járó büntetés is a kisebb cégekre hárul.
A vagyonőriparágban dolgozó alvállalkozó cégeknek - amelyeket rendszerint volt rendőrök, katonák vagy kormányőrök hoztak létre - általában szintén alvállalkozói vannak. Van olyan eset, hogy négy alvállalkozó szerepel a láncban, amelynek végén a legritkább esetben találhatók munkaviszonyban foglalkoztatott biztonsági őrök. Gyakori, hogy az alvállalkozó alvállalkozói által foglalkoztatott egyéni vállalkozók végzik a tényleges munkát, a leggyakoribb azonban az, hogy a terepen feketén foglalkoztatott biztonsági őrök dolgoznak, akiknek munkaviszonyáért vagy annak hiányáért a fővállalkozó már nem tehető felelőssé. A feketén foglalkoztató alvállalkozót elkaphatja a munkaügyi hatóság vagy az APEH, a lánc végén álló kisebb alvállalkozók azonban számos esetben két-három évente újjáalakuló cégek, amelyek élén egy a Nyugatiban alvó hajléktalan áll, vagy egy olyan, általánost végzett, nem sok munkalehetőség közül választó vagyonőr, aki havi 130 ezer forintért bevállalja a kockázatot.
A munkaügyi ellenőrzésekkel való fenyegetés miatt az alvállalkozók egyre kevesebb egyéni vállalkozót foglalkoztatnak, nő viszont a feketemunka aránya. Mivel az őrző-védő feketén száz forinttal magasabb órabért kaphat, mint ha befizetnék utána a társadalombiztosítást, a dolgozó gyakran ezt a lehetőséget választja, sőt néha kifejezetten ragaszkodik hozzá. A munkaügyi ellenőrzések gyakoribbá válása miatt a kevésbé "bevállalós" vagyonőr cégek úgy kerülik el a vállalkozási szerződések átminősítését, hogy négy- vagy hatórás részmunkaidőben munkavállalóként kezdik foglalkoztatni a biztonsági őröket, a munkaidő fennmaradó részét pedig zsebbe fizetik ki - tette hozzá a névtelen szakértő.
- Ha megengedhetnénk magunknak, a biztonsági őröket mi magunk foglalkoztatnánk alkalmazottként, ekkor azonban 6-700 forintos óradíjat kellene kérnünk megbízóinktól. Az átlagos óradíj azonban jelenleg 450-500 forint körül van. Ennél többet nem fizetnek a megbízók. Számos vagyonvédelmi közbeszerzési eljárást kisebb cégek nyernek meg, amelyek 400 forintos óradíjért vállalják a munkát. Ebből aligha lehet a munkaviszonnyal járó közterheket megfizetni - szögezte le Major.
