Gondolatban mandulás csokitortát viszek neki, olyant, amilyent csak a moszkvai péküzletekben lehetett kapni - kábé egy üveg vodka áráért. Azt is viszek neki, Sztolicsnaját. Hogy koccinthassunk az egészségére - amire sajnos soha nem vigyázott. És mi vigyáztunk rá? Barátai, kollégái?

Hanna a háború utáni magyar külpolitikai újságírás egyik legkiválóbb alakja volt. Számára nem volt különbség kishír és nagy ívű publicisztika között. Igazi aranyásóként rostálta a világfalu hírfolyamait, és mindig megtalálta az értékes rögöket, amelyekből aztán gyakran publicisztikai ékszerek születtek.

Éles szemű, príma tollú, kiválóan szintetizáló, lényeglátó zsurnaliszta, és biztos kezű szerkesztő, fantasztikusan jó tanítómester volt. Szerencsére elég sok szerkesztőségi műhelyt tett gazdagabbá, azokat is, amelyek eltékozolták tehetségét.

Tudását sokan hasznosítják mindannyiunk és a holnap újságolvasói javára. De többé nem suttogja el dohányfüstös műhelyekben, és nem veti papírra értékes kommentárjait. A Google találati listája nem bővül Hanna újabb opuszaival - úgyhogy eggyel több okunk van, hogy visszamenőleg is digitalizáljuk a sajtóarchívumokat.

Hozzátartozói, barátai, ismerősei május 16-án, kedden délután 17.45-kor vesznek végső búcsút Szalay Hannától az Óbudai Köztemető szóróparcellájában.