Most éppen Dobolyi Alexandra szerencsétlen kolozsvári performance-a irányította rá a figyelmet a Babes-Bolyai Egyetem magyar részlege körüli sürgés-forgás abszurditására. Nehéz megérteni, mi vitte rá az európai parlamenti képviselő asszonyt e látogatásra, még kevésbé azt: honnan vette az ötletet, hogy olyan kényes ügyekben szólaljon meg, amelyek vonzzák ugyan a közfigyelmet, ámde ő speciel nem mozog bennük otthonosan.

Igaz, talán nem kell itt különösebb egyéb okokat keresgélni a szimpla személyes ambíciókon kívül. Hiszen a kormánypárti politikusok egy része láthatólag túlmozgásos állapotba került a kormányzati pozíciók szétosztásának heteiben. E tekintetben Dobolyi esete nem unikum; előfordul mással is mostanában, hogy egyszer csak olyan helyen terem, ahol nem sok keresnivalója volna normális körülmények között.

Mindettől eltekintve e botrány kapcsán azért ezekben a napokban a kisebbségi ügyeket illetően kicsit gyakrabban gondol az ember bizonyos nosztalgiával a Horn-időszak vezető kisebbségpolitikai tandemjére (Tabajdi-Törzsök). Utoljára ugyanis a 90-es évek második felében ment evidenciaszámba, hogy a határon túliak ügyei abszolút hozzáértő kezekben vannak letéve nálunk. Az azóta bekövetkezett nyilvánvaló romlásban sok minden közrejátszhatott. Így az is, hogy az egymást váltó kormányok gyakorlatilag vétójogot adtak a határon túli magyar pártok vezetőinek az itthoni kisebbségi ügyek vitelére kiszemelt személyek kiválasztásában. Márpedig az ő szempontjaik korántsem mindig esnek egybe az anyaországéval. A Dobolyi-akció esetleg arra is utalhat, hogy nem lenne bomba meglepetés, ha most is valami ilyesminek lennénk majd tanúi. Ráadásul erősödik az a benyomás is, hogy egyik-másik saját pecsenyéjét sütögető kisebbségi politikus számára a Babes- Bolyai Egyetemen folyó magyar nyelvű képzés jövője főleg csak ürügy az egymás közötti számlák rendezéséhez. Közben pedig fontos körülmények sikkadhatnak el.

Például az, hogy a szóban forgó probléma a román állam kizárólagos kompetenciája. Nyomást legfeljebb az RMDSZ tudna rá gyakorolni, de látható: nem olyan passzban van a bukaresti kormányzat, hogy a függőben levő magyar ügyekben e hetekben partner legyen. Basescu elnök gyakorlatilag mindent blokkol - jó ideje nem mozdul már a román kisebbségi törvény, a Gozsdu-ház problémája vagy az erdélyi magyar intézet kérdése. Vannak, akik az EU-tól, sőt az ENSZ-től várnának nyomásgyakorlást. Ez alighanem merő álmodozás. Az EU bővítési biztosa már világossá tette: Románia elé nem állíthatók olyan kisebbségi kritériumok a csatlakozásnál, amelyeket más uniós országok sem teljesítenek. És még az sem állítható, hogy e tekintetben ne volna igaza Olli Rehnnek.