Polt távozik - egy korszaknak vége?
"Polt Péter számára már nem az a kérdés, hogy lemond-e, hanem az, hogy ezt a hét melyik napján teszi" - jelentette ki harciasan Nyakó István MSZP-szóvivő valamikor 2003 novemberében. A legfőbb ügyész a Happy End és a Millenáris Kht. elleni nyomozás megszüntetésével Medgyessy Péternél állítólag szintén "kiverte a biztosítékot", ám Polt Péter maradt. Leszegett állal tűrte a sorozatos támadásokat, a "pártkatonázást". És többször kijelentette: nem lát okot a lemondásra.
Látszólag egészen jól viselte még azt is, hogy a vagyonbevallásában nem szerepeltetett vadásztrófeák miatt vizsgálatot indítottak ellene. Bár ez mintha nála ugyancsak "kiverte volna a biztosítékot", mert azzal vágott vissza, hogy a közpénzügyi államtitkár törvénysértő módon gyűjtötte adatait a vadásztársaságoknál. A parlament Keller László mentelmi jogát nem függesztette fel, így végül az ügyben nem indult nyomozás. Máskor viszont sikerrel járt, és több polgári perben kimondatta: egyes politikusok megsértették az ügyészség jó hírnevét.
A most távozó legfőbb ügyészt csendes, segítőkész embernek, felkészült büntetőjogásznak tartották, és senki nem kifogásolta, hogy a Fidesz tanácsadója, majd 1994-ben képviselőjelöltje volt. Ezt akkor sem vetették a szemére, amikor a parlament egy esztendővel később az ombudsman általános helyettesévé választotta. De Györgyi Kálmán váratlan lemondása - Áder János szerint ennek oka legyen kettejük "férfias titka" -, és Polt legfőbb ügyésszé történő jelölése után sokan emlékezni kezdtek. Ráadásul Polt nem rendelkezett sem vezetői, sem ügyészi tapasztalatokkal, így nem meglepő, hogy az akkori ellenzék soraiban csak pártkatonaként emlegették. Kinevezését végül csak a kormánypárti többség támogatta, míg korábban a legfőbb ügyész személyét közmegegyezés övezte.
Polt tehát 2000-ben jókora hendikeppel indult. Az pedig a sors különös fintora, hogy mindjárt a Fideszhez közelinek tartott vállalkozások ügyeivel szembesült. A Schlecht Csaba, Josip Tot és Kaya Ibrahim nevéhez köthető cégfantomizálás körül pedig az új legfőbb ügyész nem talált semmi kivetnivalót. Bárándy Péter ügyvéd, későbbi igazságügy-miniszter ezekre az esetekre is utalt, amikor 2001 végén azt nyilatkozta: "Ég az arcom, mert az igazságszolgáltatás érezhetően a politika befolyása alá került".
De az igazi össztűz a 2002-es kormányváltás után zúdult az ügyészségre. A titokzatos cégeladások mellett az új kabinet más, ugyancsak különösnek tartott ügyeket is szívesen kriminalizált volna, a Polt vezette vádhatóság viszont folyamatosan úgy vélte: a Fidesz-kormány utolsó pillanataiban privatizált állami gazdaságok esete, a Magyar Televízió vagyonvesztése, az Ezüsthajó, a Happy End vagy a Millenáris Kht. működése kívül esik a büntetőjog érdeklődési körén. Interpellációk sorát zúdították a legfőbb ügyészre, ám válaszait hiába szavazták le, Polt rendíthetetlen maradt. A feljelentéseket rendre elutasították, a nyomozásokat megszüntették.
Az ügyészség sajátos szerepet játszott a brókerbotrányban is. A K&H volt első emberét, Rejtő E. Tibort szinte "kilopták" a rendőrségi fogdából, az ügyben nyomozó rendőrök egy része ellen eljárást kezdeményeztek, és nem erősíti a vádhatóság törvényes működésébe vetett hitet az sem, hogy az exbróker kihallgatási jegyzőkönyveinek "hiteles másolatait" egy napilap közölte folytatásokban. Nem használt az ügyészség jó hírnevének a Kulcsár Attila kihallgatásáról készült felvétel nyilvánosságra kerülése sem. A videó tanúsága szerint az ügyészek a gyanúsítottal haveri légkörben kvaterkáztak. Polt Péter azt állította: saját vizsgálatuk szerint ez törvényes és szakszerű módja a kihallgatásnak. Az követett el jogsértést, aki a felvételt kiszivárogtatta - tette még hozzá.
A Gyurcsány-kormány nemrégiben módosította az ügyészségi törvényt úgy, hogy a mandátuma lejárta után hivatalából távozó legfőbb ügyész megtarthatja szolgálati viszonyát és a fizetését. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy alkut kötött. Tévedtek.
Meglehet, csupán szerencsétlen egybeesés ugyanis, de az ügyészség a 2002-es és a 2006-os választási küzdelemben is hallatta a hangját. A kampány idején előbb Medgyessy ellen folyt büntetőeljárás, most Polt Gyurcsány Ferenc vállalkozásai ügyében tartotta fontosnak megszólalni. "A Szalay utcai ingatlan bérbeadása a hűtlen kezelés gyanúját is felveti, de a vélelmezett bűncselekmény elévült, ezért nyomozni nem lehet" - tudtuk meg a választás előtt néhány nappal. Vagyis: a miniszterelnököt hírbe hozták, de esélyt sem adtak rá, hogy bíróság szolgáltasson igazságot. Illetve annyiban mégis, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó, "jó erkölcsbe ütköző és közérdeket sértő" szerződéseket polgári bíróság előtt támadják meg.
Meglehet persze az is, hogy az igazságszolgáltatás tekintélyét alaposan megtépázó háborúskodás alapvetően nem személyi okokra, hanem az ügyészség felemás jogállására vezethető vissza. A vádhatóság a parlament alá rendelt szerv, a képviselők egyszerű többségével megválasztható vezetője ugyanakkor döntéseiért nem visel politikai felelősséget. Viszont: teljeskörűen utasíthatja az ügyészeket, s érdemi jogorvoslat nincs. Ha megtámadják a nyomozást elutasító határozatot, azt az egyszemélyi vezetés alatt álló ügyészi szervezet vizsgálja ki. Ebben a helyzetben a legfőbb ügyész kulcsfigura, akit a parlamenti többség bizonyos ügyekben könynyen politikai szerepvállalásra kényszeríthet. Ha pedig hiányzik a közbizalom, céltáblává válik. És neki sincs lehetősége tisztázni magát. Legfeljebb lemond.
Polt azonban maradt. Miként a gyanú árnyéka is. Most talán esély van rá, hogy az ügyészség életében új korszak kezdődjék.
