Bővülő zsidó vallási kínálat
Köves Slomó szülei nem voltak vallásosak. Sosem titkolták előle, hogy zsidó származású, csak éppen nem tudta, hogy ez mit jelent, s jelent-e valamit. Amikor gyerekként - még Máténak hívták - a Dohány utcában sétált apjával, és megkérdezte, mi az a hatalmas, furcsa épület, a választól kicsit sem lett okosabb. Zsinagóga? Az micsoda?
Később a véletlenek és külföldi tanulmányai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy intenzíven foglalkozni kezdett a héber nyelvvel, a zsidó történelemmel és vallással: végső soron saját identitásával. Budapestre visszatérve a lubavicsi ortodox zsidó közösséghez csatlakozott. Korábban már felvette a Slomó (Salamon) nevet. A második világháború után ő volt az első, akit - mindössze 24 éves korában - ortodox rabbivá avattak Magyarországon.
Mindez 2003 elején történt. Rá egy évvel a vezetésével alakult meg az EMIH, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. Az EMIH a statusquo ante irányzat újjáélesztésére vállalkozott.
Ennek megértéséhez kitérőt kell tenni a múltban. A XIX. század második felében a hazai vallásos zsidóság két táborra szakadt. Az úgynevezett neológ irányzat újításokkal módosította a hitéletet, míg az ortodoxok minden elemében ragaszkodtak a tradíciókhoz. A neológ és az ortodox közösségek külön országos szervezetbe tömörültek. Akadtak azonban olyan hitközségek is, amelyek se ide, se oda nem kötelezték el magukat, egyfajta köztes szerepet igyekeztek betölteni a két tábor között. Ez volt a statusquo ante: az elnevezés arra utal, hogy a szóban forgó hitközségek megmaradtak a "szakadás" előtti jogállapotban.
A holokauszt után, a szocializmus évtizedeiben a statusquo ante jelentőségét és befolyását vesztette, szinte nyomtalanul eltűnt. Az ortodoxok is háttérbe szorultak. A rendszerváltás óta a vallásos zsidóság képviseletét az a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) látja el, amely elsősorban a neológ irányzat reprezentánsának számít.
A Mazsihisz némelyik vezetője erős ellenszenvvel fogadta az EMIH létrejöttét. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az EMIH valójában nem a statusquo ante irányzathoz, hanem az amerikai lubavicsi közösséghez tartozik, és az általa megjelenített szellemiség idegen a magyarországi hagyományoktól. Az egyik vád szerint az EMIH megalakulásának legfőbb oka az volt, hogy megszerezze a hajdan statusquo ante zsinagógaként működő, nagy értékű Rumbach Sebestyén utcai ingatlant.
Köves Slomó alaptalannak minősíti a vádakat. Meggyőződése, hogy az EMIH nem nevezhető idegen szellemiségűnek: a tagok magyar zsidók, akik száz százalékig azonosulnak a statusquo irányzattal, de büszkék nemzetközi elismertségükre. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát - mondja - az EMIH nem megszerezni akarta, hanem megvásárolni. Piaci áron, külföldi adományozók révén.
A bírálatokat azzal magyarázza, hogy a Mazsihisz félti monopolhelyzetét. Pedig a vallási élet sokszínűvé válása érdeke a zsidóságnak. A zsidó felfogással egyébként is ellentétes a centralizáció. Olyan ez - hoz profán hasonlatot -, mint az üzleti világ. Egyik cég sem fogadja szívesen a konkurenciát, a verseny azonban nagyobb teljesítményre ösztönöz, jobban kielégíti a fogyasztók igényeit. A rabbi szerint amúgy mostanában kiegyensúlyozott a Mazsihisz és az EMIH viszonya.
Először tavaly lehetett egyszázalékos adófelajánlásokat tenni az EMIH javára, és rögtön az első alkalommal közel hétszáz átutalás érkezett. Köves Slomó ugyanakkor nem a támogatók vagy a tagok számának növekedését tartja a legfontosabbnak. A cél az, hogy a zsidóságról ne kizárólag a holokauszt vagy az antiszemitizmus jusson az emberek eszébe. Hisz egy több ezer éve létező vallásról van szó, amely szorosan összekapcsolódik a kultúrával és a tudománnyal.
A rabbi hangsúlyozza, hogy az EMIH a hagyományoknak megfelelően ortodox értékeket képvisel, de - eltérően a befelé forduló, zárt ortodox közösségektől - nyitottságra törekszik. Egyaránt érvényes ez a vallásos és nem zsidókra. Az EMIH által létrehozott zsidó szabadegyetemet bárki látogathatja. A két éve létező hitközség honlapot működtet, könyveket jelentet meg, női klubot, óvodát, iskolát és karitatív szervezetet tart fenn, a közelmúltban rituális fürdőt építtetett a vallásos zsidók számára. Az EMIH egy, a helyi önkormányzat jóvoltából kapott ingatlanban alakította ki központját az V. kerületben, kiadásai jelentős részét saját bevételeiből és adományokból fedezi.
Köves Slomó négy éve végez körülmetélést. Nem csak vallásos szülők viszik el hozzá gyerekeiket, olyanok számára is fontos a rituális műtét, akik talán még a nagy ünnepeken sem járnak zsinagógába. A rabbi szerint ez is bizonyítja, hogy egyre többen keresik a gyökereiket, és annak lehetőségét, hogy valamilyen módon kifejezzék kötődésüket a zsidósághoz.
A meggyőződésbeli különbségek általában a közeli hozzátartozók között okozzák a legsúlyosabb konfliktusokat. Köves Slomó esete más. Szülei tiszteletben tartják a hitét, ő pedig tiszteletben tartja, hogy szülei nem lettek vallásosak. Annak azért örül, hogy apja ötvenéves fejjel megtanult héberül. Az utóbbi években szülei már nem állítanak fenyőfát december 24-én. Helyette inkább az egész család együtt ünnepli a hanukát, a zsidó karácsonyt.
