Össztűz a nyugdíjrendszerre
Egyetlen ország sem néz szembe olyan drámai demográfiai kilátásokkal, mint Magyarország - idézi a portfolio.hu internetes újság az amerikai hitelelemző intézet, a CreditSight közelmúltban megjelent összefoglalóját, amely szerint a tb hiánya az államadósság növekedésének elsődleges oka. Az államháztartási hiány jelentős részét a nyugdíjalap deficitjének számlájára írja a közelmúltban alakult gazdaságelemző intézet, a CEMI jelentésében Holzer Péter, az OTP alapkezelő igazgatóságának elnöke és az ÉS-ben Utolsó esély címmel tanulmányt megjelentető közgazdász triumvirátus is. Mindegyik elemző drákói, nagyon sürgős és kemény intézkedéseket javasol a nyugdíjkiadások csökkentésére. Réti János nyugdíj-biztosítási szakértőnek viszont az a véleménye, hogy olyan évtizedekre szóló elígérkezéseken alapuló rendszerekbe, mint a társadalombiztosítás, tűzoltó intézkedésekkel beavatkozni, fokozatosan bevezetett jogosultságokat egyik-napról a másikra megvonni, a nyugdíjasok életszínvonalát lerontani, hosszabb távon többet visz, mint amennyi megtakarítást rövid távon hozhat.
Az idézett elemzők számításai szerint az államháztartás hiányának most negyedét - a hazai össztermék két százalékát - teszi ki a nyugdíj-biztosítási alap hiánya. Ez az arány az elkövetkező években tovább nő - 2040-ben már elérheti a GDP 3,5 százalékát. Különösen, ha tekintetbe vesszük a most alakuló koalíció korábbi ígéreteit. A demográfiai helyzet alakulása, aminek következményeképpen 2020-ban egy nyugdíjasra már csak két aktív kereső jut - a CreditSight számai alapján -, nemsokára a jelenlegi nyugdíjszínvonal fenntartását sem teszi lehetővé. Holzer Péter szerint már a jelenlegi szint is nagyon magas, negyvenévnyi munkaviszony után az utolsó nettó kereset száz százalékára - ez az úgynevezett helyettesítési ráta - számíthat járadékként a "friss" nyugdíjas, míg az uniós átlag 70-80 százalék. Réti János úgy vélte, ez az adat téves, a nyugdíj-megállapítási szisztéma nálunk sem teszi lehetővé ennél magasabb helyettesítési ráta elérését, ennyit is csak a legutóbbi években nyugdíjazottak kaphattak.
Az elemzők javaslatai összecsengenek abban, hogy a törvénybe foglalt nyugdíjkorrekciós programról szó sem lehet - ami átlagosan majd' egyhavi többletnyugdíjnak felel meg. Mi több, a 13. havi nyugdíjat is megszüntetésre ítélnék. Ennek formáját Holzer Péter szerint például a nyugdíjasoknál be kellene építeni az ellátásba. A jövőben nyugdíjba menők pedig már nem kapnák.
Az ÉS-tanulmány szerzői szerint - szintén a nyugdíjba beépítve - a 13. havi juttatás szolgálna fedezetül a jövőben mindenki által fizetendő, havi ötezer forintnyi egészségbiztosítási járulékhoz. Mindhárom elemzőintézet - az amerikai intézmény az MNB-re hivatkozva - az éves nyugdíjemeléseknél most alkalmazott svájci indexálás helyett - ami figyelembe veszi a bérek emelkedését is - inflációkövetőt javall.
A Gyurcsány-kormány által már elfogadott - a következő négy évre ütemezett - járulékcsökkentést sem látják tarthatónak a szakértők. Holzer szerint a nyugdíjalapra jutó két százalékpontos mérséklés a gazdaság szereplői számára érzékelhetetlen, míg a deficitet tovább növelnék. Az amerikai elemzők még emelnék is a járulék mértékét. A jelenlegi nyugdíjkorhatár és a korai nyugdíjazás rendszere sem nyerte el a szakértők tetszését, mondván: nagyon kevéssé "bünteti" a 62 évesnél fiatalabb korban nyugdíjba menőket, és nem eléggé jutalmazza a tovább dolgozókat.
Általános az a vélemény, hogy mielőbb, de 2012-15-ig mindenképpen el kellene érni a Nyugat-Európában jellemző 65 éves nyugdíjkorhatárt.
Réti János szerint egy hosszú távú rendszert nem lenne szabad napi költségvetési érdekeknek kiszolgáltatni. Márpedig az elmúlt évtizedekben folyamatosan ez történt. 1998 óta például úgy csökkentették 31 százalékról 26,5 százalékra - illetve magánnyugdíjpénztári tagoknál 18,5 százalékra - a nyugdíjalapba befolyó járulék mértéket, hogy az ebből fedezendő kiadási igényt senki nem mérte fel. Tehát nem a nyugdíjalapnak van hiánya, hanem az állam pótolja költségvetési forrásból a járulék csökkentése miatt kieső bevételeket. Ez nem kompenzálható a 13. havi nyugdíj megvonásával, amit ő több okból is erősen kockázatos ötletnek tart. Egy évek alatt, fokozatosan bevezetett juttatás egyik napról a másikra való "visszaszívása" tovább rombolná a társadalombiztosítás iránti bizalmat és ezzel a fizetési morált. A 13. havi nyugdíj - állítja - a nyugdíjasoknak azt a veszteségét pótolja, amit elszenvedtek az elmúlt évtizedekben a jövedelmek általános értékvesztésével, a nyugdíj-megállapítási formulák állandó változtatásával, valamint azáltal, hogy a svájci indexálás miatt a keresetek gyors növekedésének már nem lehettek "haszonélvezői". Réti ezért is gondolja tarthatatlan ötletnek, hogy az éves nyugdíjemelések az inflációhoz igazodjanak. Hiszen így a magyar társadalom harmadát zárnák ki az ország várható életszínvonal-növekedéséből, az európai felzárkózásból. A nyugdíjkorrekciós program szintén az igazságtalanságok korrigálására szolgál.
Azzal tehát Réti is egyetért, hogy a járulékok tovább nem csökkenthetőek. A korai nyugdíjazás rendszerén szerinte is van mit javítani, különösen azért, mert 2009-től - amikor egységesen 59 évre változik az előre hozott nyugdíjkorhatár - a feltételrendszer nincs kidolgozva. A várható élettartam közeledésével el lehet kezdeni az európai átlaghoz a nyugdíjkorhatár emelését is - de évtizedes távon, nem a következő egy-két évben.
