Élete a leghosszabb játszma
- Hogy' hívják?
- Linda. Mivel nem ismeri magát, kicsit ugat még, aztán szépen elcsendesedik. Magának van kutyája?
- Nincs.
- Pedig a földön ez a legjobb állat, és ha megengedi, elmesélek egy idevágó történetet.
- Csak tessék, Lilienthal úr!
- Inkább mondja azt, hogy Andor bácsi! Hol is tartottam? Ja... Volt egy professzor, aki vonattal járt dolgozni; a kutyája reggelente kikísérte az állomásra, délutánonként pedig ott várta őt. Amikor a prof meghalt, a kutya még hónapokig kijárt a pályaudvarra; ott is halt meg szegény. Szép történet... Dohányzik?
- Ó, nem.
- Ha megengedi...
- Hogyne. Mennyit szív?
- Öregszem, ezért már csak napi hat-hét szálat. Látja azt a képet?
- Melyiket a sok közül?
- A családost. Mesélhetek róla?
- Éppen kérni akartam.
- A mamám operaénekesnő volt, fellépett Budapesten és Moszkvában is, ám elment a hangja, amikor a papámat internálták, és menhelyre kellett mennünk. A papám egyszer második lett a Moszkva-Szentpétervár autóversenyen. A nővérem szépségversenyt nyert, és csodálatos táncos volt; a hitleristák ölték meg... Ő pedig ott a bátyám; kilencvenkilenc évesen halt meg Londonban. Olasz vendéglője volt a Sohóban: mindent elmond a helyről, hogy imádták az olaszok. Maga hány éves? Huszonnyolc?
- Harmincegy.
- Van felesége, gyermeke?
- Mindkettő...
- Óriási, a család a legfontosabb!
- Azon a képen Fischerrel látható?
- Régi barátok vagyunk, hetekig aludt nálam a díványon. Fantasztikus elme; én nem hibáztatom azért, mert az embargó alatt elment a jugókhoz Szpasszkijjal játszani. Most Izlandon él. Azt tudja, hogy a Szovjetunióban születtem, és orosz- magyar állampolgár vagyok?
- Tudom, Andor bácsi. Emlékszik, mikor sakkozott először?
- Tizenhat évesen szabó voltam, és egy kollégámmal futballmeccsre mentünk volna, de nem tudtunk elindulni időben. Dühömben egy mozdulattal lesöpörtem az asztalon lévő sakkfigurákat, mire ő nekem esett: Neveletlen vagy, ha tudnád, milyen szép játék ez! Visszakérdeztem: amúgy mi értelme van ennek a hülyeségnek? Erre már azt ordította, hogy te szenvtelen kölyök, megverlek, de nem ért utol, mert műlába volt. Később azért leültünk egy partira, és adott két vezérfórt. Néhány hét után már én ajánlottam neki előnyt... Akar hallani még egy sakksztorit?
- Sőt.
- Játszani szerettem volna egy párizsi villámtornán, de éppen nem volt miből. Arra járt Aljechin, és megkérdezte, miért nem játszik Lilienthal? Mondták neki, hogy nincs meg a rajtpénze, mire ő kifizette helyettem. Miután megnyertem a versenyt, törleszteni próbáltam, de Aljechin tiltakozott: Majd viszszaadja, ha nagy játékos lesz!
- Karrierje során öt világbajnokkal rivalizált, köztük éppen Aljechinnal...
- Kitűnő sakkozó, ember, barát volt! Délceg alakja tekintélyt parancsolt, és csak kikívánkozik belőlem, hogy mindkét felesége tizenöt évvel idősebb volt nála. A legszebb élményem azért a másik korszakos világbajnokhoz, a kubai Capablancához fűződik: amikor legyőztem, a mérkőzést halhatatlan játszmának kiáltották ki, és igen, bármerre jártam, mindenki azt kérte, meséljek arról a partiról.
- Andor bácsinak mi hiányzott ahhoz, hogy világbajnok legyen?
- Ha tudnám, akkor nem kérdezne ilyet, mert világbajnok volnék...
- Az 1937-es sakkolimpián ezüstérmes lett a magyar válogatottal, és...
- ...azért maradtunk le az aranyról, mert a társaim gyöngébben játszottak.
- Igaz is: Andor bácsi összességében hetvenöt százalék fölötti eredménnyel zárta a három olimpiáját.
- Ilyesmire már nem emlékszem, de harminchétben nem rajtam múlt! Később, amikor a Szovjetunióban éltem, kérdezte is az elnök... Rákosi? Rákóczi?
- Rákosi lehet...
- Szóval ő, hogy nem akarok-e visszajönni. Kádár is imádta a sakkot, szerény lakása volt Budán. Mondtam már, melyik volt a legjobb meccsem?
- Igen, a Capablanca elleni.
- De a legnagyobb fegyvertény az, hogy nyertem szovjet bajnokságot! A Szovjetunió a sakk Eldorádója volt!
- Játszik még, Andor bácsi?
- Olykor meglátogat Benkő nagymester vagy Portisch Lajos, de minek sakkoznánk: gyöngébbek nálam. Viszont sokat elemzek a Futárnak és a Sahmati Rosszijának. Muszáj, karban kell tartanom magam.
- Cigi, elemzések... Mi van még?
- A Krím félszigeten egy villánk: na, ott imádok lenni, jókat úszom a tengerben. Első feleségem asztmás volt, ám nem szanatóriumban, hanem a tengerparton töltöttük az időnket; ott is aludtunk, és huszonöt nap után meggyógyult. Tudja, mi a különbség a francia Riviéra és a Krím között?
- Nem én!
- A levegő. Jut eszembe, itt egy karikatúra, nézze csak meg: a Laskerral vívott játszmáim egyikét ábrázolja, amint vetélytársam erősen szivarozik. Egyszer Maróczy Géza azt mondta, hogy Lasker azért világbajnok, mert mérgezi a levegőt. Szerintem tudott mást is, elvégre huszonhét évig uralta a mezőnyt.
- Ahogy elnézem, Andor bácsi, nagyon rendben tetszik lenni.
- Köszönöm. A feleségemért, Olgáért és a kutyánkért szeretek élni. Tudja, hogy sokat vezetek?
