Nézegetjük a követ és tanakodunk, kinek állt útjában a békemenet? - Athén, 2006. május 6, szombat délután. A IV. Európai Szociális Fórum zárórendezvényén százezren vonulunk fel az Alexandros sugárúton békéért, munkáért, biztos megélhetésért tüntetve. A nemzetközi szervezőgárda tíz méter széles transzparenssel halad az élen, rajta a felirat: "A háború, a neoliberalizmus, a rasszizmus ellen". A Syntagma tér felé tartunk, a görög parlament elé, hol lassú, hol gyorsabb léptekkel. Egymásba karolva éneklünk latin-amerikai, olasz, francia dalokat. Mielőtt az athéni főkapitánysághoz érnénk, fekete dresszbe öltözött suhancok jelennek meg a hátunk mögött és a menet irányába átcsörtetnek sorainkon, petárdákat robbantgatnak a lábunk alatt, és átgázolnak mindenkin, aki az útjukba kerül. A békésen tüntetők ijedten menekülnek a szélekre előlük. Van, aki egyszerűen hagyja, hadd rohanjanak tovább, legalább megszabadulunk tőlük. Egyesek még megértők is a provokátorokkal szemben. Ne bántsuk őket, hiszen csupa fiatal - veszi őket védelmébe egy asszony. De honnan bukkantak elő ezek az arcukat rejtő, feketébe öltözött sötét figurák? Hiszen a rendőrség lezárta a bekötő utakat, onnan nem jöhettek! Rádöbbenünk, hogy sorainkban húzódhattak meg, zászlaink alatt. Meglehet még forradalmi dalokat is énekeltek, mint a százezres felvonuló sereg. Már vagy háromszáz méterre rohannak előttünk, de a rendőröknek a szeme sem rebben. Pedig szólunk nekik! Azután a szélekről megint az út közepére sereglik a nép, rendezzük sorainkat, és vonulunk az amerikai nagykövetség előtt. Békésen, mint addig is. Követeljük, hogy fejezzék be Irak megszállását, s ne indítsanak újabb háborút, ezúttal Irán ellen. Ekkor egy másik fekete ruhás csoport válik ki sorainkból, s támad oldalba minket, az élbolyt. Össze akarnak verekedni velünk, láthatóan azzal a céllal, hogy összeugrassa a tüntetőket a rendőrséggel. Színes löttyöt fröcskölnek a rendőrökre és ránk, majd előkerülnek a gyújtópalackok és a könnygázgránátok is. Szerencsére a rendőrparancsnok átlát a szitán, és nem enged a provokációnak, de azért a provokátorok ellen sem lép fel. Gázmaszkja pedig csak keveseknek van. Érezzük, hogy ezeket a bitangokat olyanok mozgatják a háttérből, akiknek nem csak mi nem tetszünk, hanem az a Szociális Európa sem, amelyre törekszünk! Egyre nagyobb a tumultus, egyre jobban elhomályosul a tekintet a facsaró könnygáztól. A tömeg kezd szétszéledni, mi még mindig kitartunk, nem adjuk fel. Natasa, az egyik görög főszervező Jeanne d'Arc-i bátorsággal állja a sarat, és még akkor sem tágít a transzparens mögül, amikor mások már eleresztik. Pedig a Black Block a nőket sem kíméli, nem hogy a rendőröket! Az egyik Molotov-koktél rendőrfurgonban köt ki, és felgyújtja utasait. Több rendőrt súlyos sérülésekkel szállítanak kórházba. A többit mindenki ismerheti a képernyőről: füstölgő City Bank, összetört McDonald's, lángban álló autók és kukák. Pár száz méterrel a Syntagma előtt a szervezők úgy döntenek, hogy nem folytatják tovább, és felszólítják a tömeget, hogy oszoljon szét. A Black Block megtette kötelességét, a Black Block hazamehet.

Anarchisták vagy fasiszták, netán anarcho-fasiszták? - kérdezgetjük egymástól sebtében összehívott helyzetértékelésünkön, alig egy órával a történtek után. Egyértelműen ránk támadtak, és bántalmazták a békésen tüntetőket - véli mindenki. Egyesek mégis felháborodva utasítják el a Black Block szélsőjobboldali besorolását, és védeni próbálják a "megtévedt ifjoncokat". Még olyan érv is elhangzik, hogy "megosztanánk a mozgalmat, ha fellépnénk ellenük"! Jaj annak a mozgalomnak, amelynek az egysége ilyeneken múlik! - fordul meg a fejemben. Néhányan úgy vélekednek, hogy csak módszereik kifogásolhatóak, céljaik viszont megegyeznek a mi céljainkkal! A Genova - 2001 görög szervezet képviselője azzal érvel, hogy a görög kormány támaszpontokat ajánlott fel az Egyesült Államoknak egy Irán elleni katonai beavatkozás esetére. Vagyis hogy a Black Block voltaképpen Bushra haragszik. No de hát akkor miért ránk tör, a háború ellen tüntetőkre? Többen azt állítják, hogy felejtsük el az egészet, hiszen voltaképpen nem történt semmi sem. Mások, köztük magam is, nem így látjuk, hiszen ezzel a Black Blocknak tennénk jó szolgálatot, magunknak semmi esetre sem. Hagynánk, hogy hasonló támadás máskor is bekövetkezzen, nem készülnénk fel, hogy tőlünk telhetően elhárítsuk. Elutasítjuk, hogy a Black Block - hibás módszerei dacára - "harcostársa" volna az európai szociális mozgalomnak, "elvtársak, akik hibáznak", mint tartotta az olasz szélsőbaloldal, amikor a Vörös Brigádok nevű terrorszervezet meggyilkolta Aldo Morót, a baloldallal történelmi kompromisszumot kereső kereszténydemokrata pártelnökét. Döbbenten hallgatjuk az egyik szélsőbalos olasz hozzászólását, aki szerint "az a bajunk, hogy finnyásak vagyunk, és a cél érdekében nem fogadjuk el mind a jó, mind a rossz harci módszereket". A macchiavellistában fel sem merül, hogy a választott eszköz előre jelzi, milyennek ígérkezik a cél! Szerinte a terrorizmus az amerikai imperializmus ellen irányuló megengedett harci módszer. Hiába kérdezzük tőle, vajon a szebb jövőhöz ártatlan civilek, nők, öregek és gyermekek holttestén át vezetne az út? Csak fújja a magáét. "Úgynevezett terrorizmusról" beszél, tagadja a tagadhatatlant, igazolja az igazolhatatlant. Lehet más a világ ilyen felfogású emberekkel? - kérdezem magamtól. Mitől lenne más, ha továbbra is az embertelenség, az életellenesség, az elnyomás, a leigázás volna az úr?! Ahhoz, hogy más lehessen, ki kell törni a háború és a terrorizmus egymást igazoló ördögi köréből! Háborút és terrorizmust egyszerre kell elutasítani egy humanista értékrend jegyében! Nem? Véleményemmel nem maradok egyedül. Egy másik olasz is arra int, hogy mindenekelőtt saját sorainkból kell száműzni a fanatizmust, és nem csak az emberek fizikai épségét kell megvédeni a szélsőségesekkel szemben, hanem az általunk javasolt új értékrendet is, miszerint a jövő olyan társadalomé, amelyben az emberi és a szociális jogok demokráciában és szabadságban érvényesülhetnek.

A szerző a Magyar Szociális Fórum koordinációs munkabizottságának vezetője

Békemenet Athénban