.. A három győztes mérkőzésig tartó bajnoki döntő vasárnapi, harmadik találkozóján - noha 2:0-ás összesített vezetésük nyomán úgy szállhattak vízbe, hogy tizenhét szűk esztendő után akár máris hazavihetik az aranyérmesnek járó serleget - egy tízessel kaptak ki az akkor házigazda Honvédtól, a negyedik meccs előtt tehát úgy szólt a kérdések kérdése: ott maradt-e a változatlanul előnyben lévő angyalföldiekben a kivételes kiütés emléke vagy túltették magukat a "sok" (vagy inkább nagyon sok) okozta sokkon?

Az első "félidőben" nagyon úgy nézett ki, hogy túl: bár meglépni nem tudtak ellenfelüktől, a Komjádi uszodába bepréselődők ezúttal két azonos képességű csapatot láthattak. Az ekkor a létesítmény üvegablakain átszűrődő nappal szemben játszó Vasas-pólósokról valahogy mégis jobban sugárzott az elszántság, ráadásul, mivel a vendégek (egyik) kétszeres olimpiai bajnokát, Fodor Rajmundot már az első negyedben végleg, cserével kiállították a bírók, a körülményekre a folyamatos hunyorgás dacára sem panaszkodhattak. Ezzel együtt elhúzni nem sikerült a vasárnapihoz képest mindenképpen ötlettelen, amúgy jó átlagos játékot nyújtó Honvédtól, így kétszer nyolc percet követően "csak" 4:3-as hazai vezetés állt a táblán.

Jellemző a feszültségre, hogy a következő játékrész közepén, amikor még 24 másodpercnyi támadásidővel gazdálkodhattak volna a piros-kékek, Varga Dániel - nyilván, mert azt hitte, máris vége a negyednek - a medence közepéről rásuvasztotta a labdát. Mentségére szóljon, hogy alig valamivel később büntetőből betalált (nem úgy, mint Vindisch néhány perccel korábban), de mivel ebben a periódusban ez volt az egyetlen Vasas-gól, "szemben" viszont Biros és Paján is föliratkozott, 5:5-ről indult az utolsó szakasz.

Amelyben majdnem annyi gól esett, mint a megelőző háromban összesen... A Vasas 6:5-nél vezetett utoljára, s 8:8-nál már mindenki a hosszabbításra készült. Kivéve Benedek Tibort. Szemvillanásnyi idő, 6 tizedmásodperc volt csupán hátra, amikor a vendégek balkezese a hálóba bombázott az amúgy remek Nagy Viktor kezei között, így a Honvéd részint megnyerte a negyedik összecsapást (9:8), részint pedig egyenlített (2:2) az összesítésben.

Nem akar ez összejönni a Vasasnak - jegyezte meg valaki a lelátón, s az egyetértő bólogatás mellett azért jelzem: ötödik meccs is lesz, méghozzá mindent eldöntő, vasárnap, valamikor ebédidőben.