Az EU-csatlakozás óta kiemelten - de nem az EU által - támogatott gabonaágazat túltermelési gondokkal küzd. Erre lenne az üdvözítő megoldás az állattenyésztés fejlesztése. Ám ha ezt nem tudjuk annyira korszerűsíteni, hogy pl. a dán sertéstenyésztéssel versenyképes legyen, akkor csupán húsfelesleggé alakítottuk a gabonafelesleget.

Miközben pedig ezen ágazatok gondjaival van tele a sajtó, semmit nem hallani a magyar agrárkivitel 25 százalékát (165 milliárdos bevételt) biztosító - az elsődleges termékkibocsátás szintjén a gabonával közel azonos értéket képviselő - kertészeti ágazat jövőbeni sorsáról.

A kertészet - zöldség-, gyümölcs-, dísznövény-, gyógynövény-, szőlőtermesztés, borászat - közel félmillió embernek biztosít munkát a lakóhelyén, mivel nagy munkaerő-felhasználással nagy értéket állít elő. A kertészeti termékek előállítását az unióban - a szőlő és a bor kivételével - nem korlátozzák kvóták. Eladhatóságuk kizárólag a versenyképes áron és a minőségi előírások szigorú betartásán múlik.

A lehetőségeket felismerve a polgári kormány - ciklusának utolsó évében - elindította a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek (tészek) támogatását, s ezt a szociálliberális kormány fenntartotta, sőt megerősítette. Ennek köszönhetően 2004-ben már száz ilyen szervezet működött az országban. A tész az EU-s piacszabályozás kiemelten fontos eszköze, EU-s támogatásokhoz kizárólag ezeken keresztül lehet hozzájutni.

A zöldség-gyümölcs kereskedelem gyors tempóban koncentrálódik az áruházláncok miatt. Ezekkel csak a megfelelő árukoncentrációt biztosító tészek kerülhetnek jobb alkupozícióba. A sok termelő termékéből csak a Tészek osztályozó, csomagoló, tároló központjaiban készülhet egységes, jó minőségű áru. Ilyen csomagolóházak létesítéséhez sok pénz kell, az újonnan megalakult tészek nagy többségének erre pénze nincs. A tészek megalakulását elősegítő támogatások elapadtak, a már (véglegesen) elismert szervezetek EU-s támogatása pedig nagyon lassan csordogál keresztül az MVH csatornáin. A (csak) előzetesen elismert szervezetek beruházási forrásokhoz nem, vagy csak elenyésző mértékben jutnak hozzá. Vagyon híján hitelhez jutni szinte lehetetlen. A tészek jelentős része rendkívül nehéz helyzetbe került. Jó néhány megszűnt, a szerencsésebbek egyesültek, ami az árukoncentráció szempontjából még kedvező is lehet.

Néhány tész (Mórakert, Dél-Kertész) megerősödött, az áruházláncok beszállítójává vált, és jelentős exportot bonyolít le. Ezek a példák mutatják a jövő útját. De az ágazat jelenét nem ezek jellemzik. Hanem az, hogy a kiváló ízű magyar kertészeti termékekből nem áll rendelkezésre a kereskedelem és az export igényeinek megfelelő nagy mennyiségű, egységes minőségű áru, mely az év jelentős részében szállítható lenne.

A kereskedelmi láncok különböző indokokkal alaposan megsarcolják a beszállítót. Nem ritka a beszerzési ár alatti értékesítés, és a hipermarketek polcain megjelenő áru minősége is kétes. Sok a magyar termékek átlagos minőségét messze alulmúló külföldi áru.

A magyar termékek védelmét szolgáló minőség-ellenőrző hálózat az elmúlt időszakban folyamatos átszervezésen és létszámcsökkentésen esett át, ezért nem tudták megállítani a silány minőségű árut a határainkon. A harmadik országokból érkező áruk behozatali vámjában és minőség-ellenőrzésében rejlő lehetőségeket sem érvényesítettük.

A szőlő-bor ágazat az EU-ban szigorúan szabályozott. Az előírások betartatását nálunk is úgy ellenőrzik, mint az EU régi bortermelő országaiban, de az ottani támogatási formák töredéke sem áll az itthoni termelők rendelkezésére. A borhamisítást sem sikerül megfékezni, mivel az Országos Borminősítő Intézet pénz szűkében nem képes ellátni feladatát.

A borászatok kisebb részében jelentős fejlesztések történtek, kiváló borok készülnek, melyek a világ legjobb boraival is állják a versenyt. Ezek piaci bevezetése jelentős és költséges marketingfeladat, de ehhez sincsenek meg a források.

A nagyobb mennyiséget képviselő asztali borok előállítását is korszerűsíteni kellene, az ültetvények jelentős részét ki kellene vágni, fel kellene újítani.

Jelentős előrelépést jelenthet a 8 Ft/l jövedéki adó eltörlése és kötelező befizetése a marketing (5 Ft/l) és az ellenőrzés (3 Ft/l) céljaira. Ha azonban ez a pénzöszszeg nem marad közvetlenül az ágazat kezelésében, akkor az intézkedés zátonyra futhat.

A 44 milliárdos termelési értékű dísznövény-ágazat mintegy 10 000 család, 30-40 ezer ember megélhetését biztosítja. Az EU-csatlakozás után ennek az alig szabályozott ágazatnak a rendkívüli importnyomás ellenére kellene talpon maradnia. Ez csak jelentős műszaki fejlesztéssel és a kereskedelem korszerűsítésével, árverési csarnokok létesítésével érhető el.

A '80-as, '90-es években Európa egyik legnagyobb gyógynövényexportőre voltunk. De mivel a vadon termők gyűjtését nem szabályoztuk kellően, a termelést pedig nem támogattuk, kiszorultunk az európai piacokról, ahol különböző formákban ösztönözték a termelést. Az EU országaiban támogatni lehet a gyógynövénytermesztést a földalapú támogatásban részesülő növénytermesztés kötelezően ugaroltatott területein. Ezt a lehetőséget nálunk még nem sikerült kihasználni.

A zöldség- és dísznövénytermesztés helyzetét jelentősen javíthatná, ha sikerülne ésszerű kompromisszumokkal föloldani a környezetvédelem és a mezőgazdaság érdekütközését a termálvizek hasznosításában. Ez a - megújuló energiaforrások alkalmazását támogató - EU elvárásainak is megfelelne.

A kertészeti oktatás, kutatás és szaktanácsadás területén is komoly bajok vannak. Az átszervezések folytán nehéz helyzetbe került a szakoktatás, főleg a gyakorlati képzés. A felsőoktatásban a képzőhelyek száma indokolatlanul megnőtt, minek következtében a diplomások elhelyezkedési esélyei jelentősen csökkentek.

A kutatást a teljes koncepció- és pénzhiány jellemzi. A zöldségtermesztési kutatások gyakorlatilag megszűntek. A szétaprózott gyümölcskutatás a támogatások elapadása következtében a teljes ellehetetlenülés küszöbére jutott. A költségvetési forrásból működő mind a négy szőlőkutatóhely átszervezés alatt áll. A dísznövény- és gyógynövénykutatás elenyésző. A kertészeti kutatóhelyek a legkülönbözőbb formában működnek - rt., kht., költségvetési intézmény -, de hogy miért, azt senki sem tudja.

A magyar mezőgazdaságban a kertészeti ágazat súlya a legnagyobb a foglalkoztatást és a vidék megtartóképességét illetően.

Termékeink beltartalmi értéke, ökológiai adottságaink jelentős versenyelőnyt jelentenek. Ennek érvényesítéséhez azonban más gazdaságpolitika kell. Lebegjen a szemünk előtt Spanyolország példája, ahol az EU-csatlakozás idején döntés született a kertészet fejlesztéséről, s ennek eredményképpen Spanyolország ma Európa vezető kertészeti hatalma.

Semmivel sem indokolható, hogy a nem csekély agrárbüdzséből a kertészet - a gabona- és a húságazatokhoz képest - elenyésző mértékben részesül. Ha súlyának megfelelően részesülne, jelentős fejlődésnek indulhatna, és Magyarország a régió kertészeti központjává válhatna.

Nem hiszem, hogy a kormányzásra készülő politikai erők a fentieket figyelmen kívül hagyhatják.