A Ferihegyi repteret üzemeltető Budapest Airport (BA) Rt. tavaly decemberben hivatalba lépett új, brit vezetése nemcsak a - lapunk tegnapi számában ismertetett - másfél évtizede húzódó taxisügy rendezésére talált egyszerű és hatékony megoldást, de egy olyan döntést is hozott nemrég, amely a privatizációt megelőző három év legnagyobb reptéri botrányát, az úgynevezett cargóügyet is új megvilágításba helyezte. A visszhang nélkül maradt bejelentés szerint Ferihegy brit tulajdonosai a legsürgetőbb beruházásnak tartott új árukezelő-bázis megépítésére a reptér területén találtak megfelelő helyet, azaz nem gondolkodnak abban, hogy a fejlesztéshez külső telket vásároljanak.

A döntés azért meglepő, mert Ferihegy korábbi vezetése a beruházást csak a repülőtér kisvárosnyi területén kívül találta megvalósíthatónak az elmúlt három évben. Az egykori hivatalos nyilatkozatok szerint szakmai elemzések alapján mindössze két külső helyszín jöhet szóba - a vecsési és az ecseri -, ezek közül pedig a telekjogi helyzet rendezettsége csupán az utóbbinál tette lehetővé a logisztikai raktárbázis kiépítését.

A cáfolhatatlannak látszó "szakmai elemzések" miatt a cargóügy nem is dagadt volna botránnyá, ha a vételár nem halad meg minden ésszerű mértéket. Az Ecserhez közel eső 20 hektáros területet birtokló cégért - ezzel együtt az ígért ingatlanfejlesztési beruházásokért, belterületbe vonás, csatornázás stb. - a reptér ugyanis 4,7 milliárd forintot készült kifizetni három magánszemélynek, miközben egy 2004. végi vagyonértékelés szerint a terület önmagában mindössze 600 millió forintot ért.

A cargotelekügyet ugyanakkor a cégbírósági adatok alapján nemcsak a nyolcszoros vételi ár tette különössé. Az ÁPV Rt. igazgatósága 2004. szeptember 9-én hagyta jóvá az ecseri terület megvásárlását legfeljebb 4,7 milliárd forintért. A cégbíróságon fellelhető iratok szerint öt nappal a döntést követően, 2004. szeptember 14-én alakult meg az a magáncég - az Airport Cargo Center Kft. - amely rövidesen az Ecser melletti húszhektáros terület tulajdonosává vált. A telket 2004. december 18-án vitte be a társaságba 600 millió forint értéken a három alapító tulajdonos. (Közülük ketten, Ötvös Géza és Szani János az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Carion-csoport tulajdonosai, míg a harmadik érdekelt, Hegyi Gábor a BA Rt. jogelődjénél, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságnál [LRI] dolgozott.) Azt, hogy a terület 600 millió forintot ért, egy 2004. december végén elvégzett vagyonértékelés is megerősítette.

A tulajdonosok ugyanakkor már 2005. január 4-én kiválással létrehoztak egy másik társaságot - az Airport Cargo Development (ACD) Kft.-t -, ide már négymilliárd forint értékben került át az említett terület. A telek hatszázmillió forintos értéke tehát egyetlen tollvonással közel hétszeresére emelkedett.

Az ÁPV igazgatósága nem sokkal később, 2005. január 27-én fogadta el a légiárukezelő központra vonatkozó üzleti tervet, a Budapest Airport igazgatósága pedig három nappal később engedélyezte is az akkor még bejegyzés alatt álló Airport Cargo Development Kft., tehát az áruszállító bázisnak kijelölt telek megvásárlását.

Vági Márton, az ÁPV vezérigazgatója azonban 2005. február 8-án váratlanul meggondolta magát. A Budapest Airport vezérigazgatójának, Hárskuti Jánosnak azt írta: "...a társaság lehetőség szerint tartózkodjon mindennemű ingatlan-adásvételi ügylettől, szerződéskötéstől, illetve bármilyen kötelezettség vállalásától".

Annyit mára már tudni lehet, hogy Vági levele mögött valójában az akkori pénzügyminiszter, Draskovics Tibor ellenállása állt, aki az utolsó pillanatban le akarta állíttatni a zűrösnek látszó telekügyet. Hárskuti azonban - mindenkit meglepve - még aznap kemény hangú válaszlevélben tudatta főnökeivel, hogy a pénzügyminiszternek és az ÁPV Rt. vezetőjének nincs joga felülbírálni a korábbi testületi döntéseket - majd február 9-én aláírta a 4,7 milliárd forint értékű szerződést a telek megvásárlásáról.

A HVG pár nappal később, 2005. február közepén szellőztette meg a történetet. Kezdetben a Budapest Airport azzal védekezett, hogy a PriceWaterhouseCoopers tanácsadó cég, illetve az Ernst and Young egymástól függetlenül elvégzett vizsgálatai is megállapították: a cargo helyszínéül kiszemelt terület négyzetméterenként 24 ezer forintot ér, de értéke 40 ezerre nőhet, amint elkészül az M0-ás. Rövidesen kiderült azonban, hogy épp az M0-ás, illetve a vecsési elkerülő út építése során az állam körülbelül 2000-2500 forintos négyzetméteráron sajátította ki a földeket, míg a repülőtér pár száz méterrel arrébb már ennek tízszeresét készült kifizetni.

A pénzügyminiszter időközben elrendelt vizsgálata nyomán végül maga az eladó állt el az üzlettől. Mint mondták, a telek a szerződésben vállalt kötelezettségeket is figyelembe véve - az eladó magáncég vállalta egyebek mellett az ingatlan átminősítését belterületté, a csatornázást stb. - megéri azt az árat, amelyet a BA Rt. készült fizetni érte. Így vevőt bármikor találnak. A társaság nem sokkal később azt is bejelentette: túladtak a telken - a vételárat azonban nem hozták nyilvánosságra.

Az ügy ezzel - a múlt év végén - lezárulni látszott. A történet utóélete azonban tartogatott még meglepetéseket. Az Airport Cargo Center Kft. tulajdonosai márciusban visszavonták az Airport Cargo Development Kft. megalapításáról szóló korábbi döntésüket, és ezzel a cargónak kijelölt telek január 5-én egyetlen tollvonással 4 milliárd forintra feltornászott értéke ismét 600 millió forintra esett vissza.

A piac végül tavaly nyár végén árazta be a húsz hektár valódi értékét: a cégbírósági iratok tanúsága szerint 2005. augusztus 22-én a KNB-Fuente Kft. 285 millió forintot fizetett a telket tulajdonló cégért, és további 192 millió forintos tőkeemelésre vállalt kötelezettséget - így, összesen 477 millió forintért a cégen belüli részesedése 60 százalékra növekedett. Az ügylet alapján a társaság - és egyetlen vagyona, a húszhektáros terület - ekkor tehát valamivel több mint 600 millió forintot ért. (A KNB-Fuente Kft. közvetve az Arago Rt. érdekeltsége, melyet Leisztinger Tamás irányít.)

Az egyelőre a jövő kérdése, hogy a tavaly februárban történtek miatt bíróság elé kerül-e bárki - gyanúsított még nincs -, a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi főosztálya ugyanis tavaly november közepe óta nyomoz az ügyben hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt. A határidőt azóta háromszor hosszabbították meg, legutóbb pár nappal ezelőtt - július közepéig.