Spielberg és a tajvani barbecue
Tegyük fel, hogy a kínai főrendező, Zhang Yimao mellé kijelölt tanácsadókat azért kérték föl, hogy mindegyik a saját szakterületével erősítse a brigádot. Yves Pépin, a párizsi újévek látványmestere a tűzijátékokra ügyel majd, Ric Birch pedig aligha szorul magyarázatra, miután Juan Antonio Samaranch egykori NOB-elnök szerint is "a világ legjobb olimpiáját" rendezte meg Sydneyben. Ha Quentin Tarantino lett volna a harmadik a sorban, talán izgalmasabb lenne találgatni, hogyan ötvöződik majd a kínai kultúra a nyugati pop-arttal, de Spielberg nevére többek között a tajvani barbecue észak-amerikai és európai vendégei is csak legyintettek: "Hollywood lesz az olimpián."
Úgy tűnik, Spielbergnek új szerepében szó szerint kell majd elvarázsolnia Kínával a nyugati világot. Köszönőbeszédében máris a "békét, barátságot, együttműködést és megértést" hintette a befolyásos és befolyásolható hollywoodi közösség elé, amely Európában is népszerű kritikusa a Bush-kormánynak. A két világ között lebegő Tajvanon eközben a függetlenségpárti Taipei Times Hitler propagandafilmeséhez, Leni Riefenstahlhoz hasonlította a kínaiak szolgálatába szegődött amerikai filmrendezőt.
Sokan úgy tartják, hogy a pekingi olimpia fő mérkőzését nem a sportolók vívják majd a stadionban, hanem a politikusok a médiában. Kína vezetői máris nagy buzgalommal készülődnek a 2008-as "fordulópontra". Hu Jintao kínai elnök tavaly megtervezett világkörútja az idén áprilisban páratlan lendületet kapott, és nem csupán az egész Ázsiát szorongató energiahiány miatt. Szaúd-arábiai és nigériai olajvizitje előtt a kínai delegáció történelmi látogatást tett a Fehér Házban.
- Hu George W. Bush elnökkel akar fényképezkedni a Fehér Ház gyepén - nyilatkozta az eseményről a virginiai egyetem politológusprofeszszora, és az eredményt látva nehéz ezt megcáfolni. A The New York Times szerint a politikailag "meglepően jelentéktelen" találkozóból valóban csak Kínának volt haszna. Emlékezetes pillanat maradt, amikor Bush elnök a zakójánál fogva rántotta vissza a meglepett kínai vezetőt, mert rossz irányba indult le a pódiumról beszéde után.
Szintén kedvelt sztori, hogy Hu Jintao fogadásán a Kínai Népköztársaság nemzeti dalát véletlenül a Kínai Köztársaság (vagyis Tajvan) himnuszaként konferálták föl. Emellett alig volt feltűnő az a 47 éves asszony, aki a Falun Kung szekta követőinek elnyomásáért átkokkal zavarta meg a kínai elnök beszédét. Bush mindhárom gikszerért bocsánatot kért. A tajvani elnököt is vérig sértette, amikor elutasította a kínai ellenlábasát követő Chen Shui-bian New York-i propagandavizitjét május elején.
A régóta a keleti kultúra bűvöletében élő nyugati világ szimpátiáját Kína iránt most a politika is erősíti. A Falun Kungról vagy akár Tajvan fizikai létezéséről kevés nyugati tud, és többnyire pozitívan szemlélik a kínaiak közeledését. Az igazat megvallva azonban kevés nyugatinak sikerül közelről megbarátkoznia a kínai módival. A tajvani barbecue-partikon sem a hagyományos disznóbélleves a sláger nyers kagylóval, hanem a sült kolbász, a sajt és a bor. Annak ellenére, hogy a demokratikus kínai szigetállamban szinte minden vezető üzletember, politikus és értelmiségi amerikai iskolákban végzett, szájról szájra járnak az anekdoták az itt élő nyugatiak számára fölfoghatatlan kínai munkamódszerről.
A nyugati stílusban a zárkózott és öntudatos kínaiakat főleg a jólét vonzza, és az üzletre korlátozódik az egyetértés. "Amíg megfizetik, amit csinálok, nem érdekel, mi folyik körülöttem" - mondja Xavier Cheng, a tajvani műholdas Formosa TV egyik riportere. A Tajvanon született újságíró az új kínai generáció sikeres tagja, amerikai oktatással, határozott fellépéssel és kezdődő apátiával. A nyugati stílusért cserébe a vallását is feladta, ám a nyugati főnökök elől visszaköltözött Tajvanra, ahol "nagyobb tisztelettel bánnak" a kínaiakkal.
A kínaiak között kevés nyugatinak sikerül leküzdenie azt az érzést, hogy a helybélieknél jobban ért a dolgok irányításához. Noha az euroatlanti civilizációnak nem esik nehezére politikailag toleránsabbnak lennie Kínával, mint mondjuk az iszlám civilizációval, hosszú távon a kínai kapcsolat várhatóan nagyobb megértést követel majd mindannyiunktól.
Taipei, 2006. május
