Ragacsos báj
Mostanáig azonban a pemzlizési lázhoz hasonló sürgölődésnek nyoma sincs. Persze naivitás azt hinni, a pártoknak ugyanolyan érdekük fűződik ahhoz, hogy nyomaiktól megtisztítsák az utcákat és tereket, függetlenül attól, hogy jelöltjeik megszerezték a mandátumot vagy sem. No meg attól, hogy a határidőn túl kint maradó poszter engedély nélküli hirdetésnek minősül. Ilyenkor az adott település jegyzője bírságot róhat ki. Na de mi ez az aprópénz a hivatalos összeg sokszorosára rúgó kampánymilliárdokhoz képest! A korábbi évek tapasztalatai alapján az sem valószínű, hogy a pártok megpróbálnák újrahasznosítani a több tonnára rúgó szemetet. Van párt, amely a ragasztóra fogja, akad amelyik még arra sem.
Jámbor óhaj, hogy az önkormányzatok ideiglenesen kifüggesztett táblákra tereljék az állandó felületekről, utcai póznákról nehezen lekaparható falragaszokat, amelyek sok esetben még évek múltán is a demokrácia diszkrét, ámde nem teljesen rendezett báját kölcsönzik köztereinknek. És most jön még az önkormányzati választás! Csak reménykedhetünk, több hely nem lévén, az új plakátokat a régiekre ragasztják!