Heti három óra kevés egy nyelvre
Tvergyák Klaudia, magyar-angol szakos pályakezdő tanárnő. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett három éve, azóta tanít a Kvassai Jenő Műszaki Szakközépiskolában.
- Mindig tanár szerettem volna lenni - mondja, - nem bírnék egy multinak reggel 8-tól délután 4-ig profitot termelni. Megbolondulnék. Igaz, mikor elkezdtem tanítani, az első két hónapban 14 órákat aludtam, annyira kimerültem, lefárasztott a napi hat óra tanítás. Öt-hat osztályban tanítok, heti négy napban hat órát. Még mindig rettenetesen sokat kivesz belőlem a folyamatos koncentráció.
Első napján bement egy 11. évfolyamos osztályba, ahol műszaki szakiskola lévén zömmel fiúk ültek és legalább öt percébe telt, mire tudatosította bennük, hogy nem egy új osztálytárs érkezett.
- A legnehezebb azt volt megszokni, hogy rákényszerítsem az akaratomat a gyerekekre. Azért persze néha segít, hogy kicsi köztünk a korkülönbség - vallja be a fiatal tanárnő. - Jobban partnerre találnak bennem a srácok, úgy érzik, megértem a világukat.
A 9. évfolyam egyik osztályába belépvén, a hangulaton érezhető, hogy ez a nap utolsó órája, hamarosan vége a tanításnak, ballagási próba következik. - Az idén nehéz ez az időszak, mert szinte minden ünnep hétköznapra esik, így már hetek óta három-négy napot járnak a diákok iskolába, most pedig jön az érettségi szünet. Náluk a továbbtanulás nem jellemző, így emelt szintű érettségit is kevesen tesznek, inkább csak néhányan, ők is a szaktárgyakból: fizika, matek. Tavaly még új volt az érettségi, nagy volt a fejetlenség. Az idén már figyeltünk, hogy a készségek fejlesztésére jusson idő. Gondot okoz, ha a poroszos tantervet angolszász vizsgarendszerrel ötvöznek. Meg kell találni az egyensúlyt a lexikális tudás és a készségek között.
Pár évvel ezelőtt a szakközépiskolai végzettség egyet jelentett azzal, hogy valakinek van egy érettségije és egy szakmája, amivel tizennyolc évesen megállja a helyét az életben. Manapság a szakközépiskolák veszítettek presztízsükből. A társadalom megítélése szerint azok a diákok választják az általános iskola befejezése után, akik nem eléggé jó képességűek egy gimnázium elvégzéséhez. - Azt gondolom, ez téves berögződés - mondja a tanárnő -, nagyon sok jó képességű, tehetséges gyerek jár hozzánk, akiket a középiskola elvégzése után jó megélhetést biztosító álláslehetőségek várnak. Arról nem beszélve, hogy szerintem sokkal jobb, ha valakinek tizennyolc évesen van egy szakma is a kezében, egy középgyenge gimnáziumban teng-leng az érettségiig. A Kvassayban heti három óra idegennyelv-tanulás van. Ez kevés a nagy célok eléréséhez, csak néhány diák próbálkozik meg a középiskola során a középfokú nyelvvizsgával.
- Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de az angollal kapcsolatban általános érdektelenséget érzek - folytatja Tvergyák Klaudia. - Tapasztalatom szerint a fiatalok elfogadják, hogy a mindennapok része az angol nyelv, talán pont ezért nem foglalkoznak vele, nem érdekli őket. Többször előfordult például, hogy egy diákom megkeresett egy-egy szó jelentése miatt, amivel valamilyen számítógépes játék során találkozott. Megdöbbentett, hogy az adott szónak csak az a jelentésárnyalata érdekelte, amit a szó abban a környezetben jelent.
A nyelvtanítás során nem különféle módszertani dolgokra koncentrál, fontosabbnak tartja, hogy megtalálja azokat a feladatokat, amelyek felkeltik egy adott társaság figyelmét.
- Az angolórán sokszor a játékszenvedélyükre apellálok - meséli -, olyan példát próbálok keresni, amelyik kapcsolódhat az érdeklődési körükhöz. Ami még ébren tartja a figyelmet, ha az angol nyelvű országokról beszélgetünk. A lényeg, hogy a szövegértés, a kommunikáció és a nyelvtani gyakorlás között meglegyen az egyensúly.
