Anélkül, hogy bővebb indoklásba kezdenék, idézek a Jobboldal Csurkától Csintalanig? címmel megjelent egész oldalas interjújából, mely a Hit Gyülekezete lapjában, a Hetekben jelent meg április 28-án: Kérdés: "Ön a 2002-es kampányban megfogalmazta, hogy nem igazán szívleli az úgynevezett kisegyházakat. Ebben a kérdésben változott a véleménye?" Válasz: "Az egyik dolog az, hogy én elkötelezett híve vagyok annak, és támogatója, hogy a történelmi egyházaknak a támogatását az állam oldaláról nem lehet úgy mérni, mint a kisegyházak támogatását. Másként kell a történelmi egyházakhoz viszonyulni, egyrészt a történelmi múltjuk, a hitéletben betöltött több száz éves szerepük, a kulturális értékeik és sok minden más miatt. Ezért nem volna szabad azt mondani, hogy minden egyházat tartsanak el a híveik. Valójában a kisegyházakat nem lehet velük közös nevezőre hozni."

Hátborzongató. Bizonyos egyházak intézményeit, híveinek hitéletét támogassa az állam, másokét ne támogassa. Mivelhogy előbbiek történelmiek, utóbbiak meg nem. Hogy mitől történelmi egy egyház, arról nem szól a fáma, mint ahogy arról sem, hogy Magyarországon kívül sehol a civilizált világon nem honos ez a fajta megkülönböztetés hívők és hívők között, akik történetesen ugyanolyan tisztességes, jogkövető állampolgárok. Sajátságosan magyar módi ez, ami semmi másra nem való, mint az úgynevezett kisegyházak diszkriminálására. Mitől nagyok a nagyok, és mitől kicsik a kicsik? Mitől történelmiek a nagyok, mitől nem azok a kicsik? Mennyi múlt kell ahhoz, hogy egy egyház történelmi legyen? Hány hívő kell ahhoz, hogy egy egyház ne legyen kisegyház? Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a XVI. század derekán, Erdélyben létrejött unitárius egyház történelminek minősüljön? (Dávid Ferenc, az egyház alapítója és első püspöke 1566-ban unitárius szellemben prédikált a kolozsvári nagytemplomban. 1567-ben János Zsigmond fejedelem az unitárius reformáció rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, ahol megjelentek az első unitárius teológiai munkák. 1568. január 6-13. között tartották Tordán az országgyűlést, ahol az unitárius, másképpen szólva szabadelvű reformáció szellemében határozatot hoztak a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására.) Érdemes lesz a néhány évtizedes múltra visszatekintő Hit Gyülekezete, ha - egyébként belátható időn belül - több híve lesz hazánkban, mint az ötezer éves zsidóságnak? Akkor majd "a bibsik" helyett a "gyülisek" lesznek történelmiek?

A maga istenéhez mindenki azonos módon viszonyul, senki ember fiának nincs joga méricskélni, hogy ki jobban és ki kevésbé, ki régebben és ki csak nemrég. Ha viszont "nem lehet" a különböző egyházakat "közös nevezőre hozni", akkor tán nem is kell mindegyikre vonatkoztatni a vallásszabadság elvét. A megdicsőült pártelnök asszony támogatta is igazságügy-miniszter korában azt a törvénymódosítást, mely szerint a "méreten aluli" egyházak nem is lehettek volna egyházak.

A pártelnök asszony mintha bizonyos területeken vonzódna a szocializmus hírhedt három T-s gyakorlatához: támogatjuk, tűrjük, tiltjuk.