Putyin új doktrínája
Putyin idei elnöki üzenetéből kitűnik: az energiahordozók exportja révén egyre inkább magára találó, anyagi fedezetet teremtő Oroszország igényt tart arra, hogy a globalizált gazdaság elismert tagjának és önálló világpolitikai tényezőnek tekintsék.
Nyilván a politikájával szembeni erősödő nyugati elégedetlenségre válaszolt, amikor a civil szféra szélesítését, a szabad verseny feltételeinek megteremtését ígérte. Kérdéses, hogy megvalósítja-e, hiszen az idén életbe lépett a törvény, amely a nem kormányzati szervek feletti ellenőrzést növelte. Igaz, tavaly létrejött a Társadalmi Kamara, ám kérdéses, hogy a harmadrészben Putyin által választott, 120 fős szervezet miként válhatna a civil szféra független fórumává.
A szabad verseny védelmében elmondta: "Meglehet, a tyúkszemére lépünk azoknak, akik törvénytelen előnyökhöz akarnak jutni a köz kárán". A Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök szavait idéző hivatkozás nem véletlen: Putyin ezzel egyrészt elejét kívánta venni, hogy a nyugati sajtó az üzleti élethez intézett fenyegetésnek tekintse korrupcióellenes szavait, másrészt arra utal, hogy a Kreml az állammonopolista kapitalizmust tekinti az orosz fejlődés útjának. (Roosevelt így kívánt lökést adni az amerikai gazdaságnak az 1929-1933-as válság után.)
Igaz, kijelentette: nem kell, hogy az állam legyen az egyetlen beruházó - ám az ellentmondás csak látszólagos. Az állam elsősorban nem a független magánvállalatok beruházásait várja, hanem azt, hogy a nagy állami beruházásokért cserébe - mint amilyen a zömében magántulajdonban lévő szénkitermelést segítő vasútépítés - az állam részesedést kapjon a magánvállalatokból.
A világgazdaságot illetően elmondta: Moszkva helyet kér a Világkereskedelmi Szervezetben is, ám a tagság feltételei csak gazdaságiak lehetnek. (Ez Washingtonnak szólt, amely ellenzi Moszkva belépését a WTO-ba.) A kínai gazdasági kapcsolatok növelésére tett utalással Putyin lényegében az Európai Uniónak üzent: bár Európa a legfontosabb felvevőpiaca az orosz kőolajnak és földgáznak, Kína néhány éven belül túlnőheti.
Putyin - bár nem nevezte meg - Iránt figyelmeztette, kimondva, hogy Moszkva ellenzi az atomfegyverek terjedését. Hozzátette ugyanakkor, hogy Oroszország részt kíván venni az atomenergia piacán - azaz be kívánják fejezni az oroszok által épített busehri atomerőművet, és nem nézné jó szemmel, ha Washington ezt az Irán elleni szankciókkal megakadályozná.
Az elnök a haderőreformról szólva a szerződésesek számának növeléséről, az 1,3 milliós sereg bürokratikus apparátusának csökkentéséről beszélt, hangsúlyozva, a katonai költségvetés legalább a felét új haditechnika beszerzésére fordítják. Az ország 1990 óta nem épített új atom-tengeralattjárót, 1999-ben pedig a csecsen terroristák ellen nem tudott kiállítani 65 ezer katonát, emelte ki kritikai éllel. Két új stratégiai atom-tengeralattjáró hadrendbe állításáról, a Topol M interkontinentális ballisztikus rakéta újabb, korszerűsített változata hadrendbe állításáról számolt be. A katonai költségvetés tervezett növelésére utalt az a kijelentése, miszerint az USA katonai büdzséje az orosz huszonötszöröse. Putyin azonban megjegyezte: nem követik el a Szovjetunió hibáit, és nem fogják a fejlesztést a gazdaság és a társadalom kárára megvalósítani. "Nem konvencionális, aszimmetrikus módon" válaszolnak a kihívásra, fenntartva a stratégiai egyensúlyt. Megjegyezte ugyanakkor: minél erősebb egy ország hadserege, annál kisebb a kísértés, hogy bárki nyomást gyakoroljon rá. Az elnök kitért az ENSZ konfliktusrendező szerepének fontosságára is.
A beszéd jelentős része az ország demográfiai helyzetéről szólt. A jelenleg 142 milliós lakosság évi 700 ezerrel csökken. Az elnök ezt rugalmasabb - elsősorban a határokon túli oroszokra építő - migrációs politikával, a gyermekvállaláshoz kötődő juttatások jelentős növelésével és a halálozás csökkentésével kívánja elérni - Oroszországban a férfiak születéskor várható élettartama alig 60 év, hét évvel kevesebb a még közismerten kirívóan alacsony magyar átlagnál is.
