Lelke rajta - mondjuk mi innen, ám az oroszok nagyobb része egyetért, ha államfőjük "helyre teszi" az okvetetlenkedő nyugati demokratákat. Egyébiránt az állam szerepének erősítését - a közjó érdekében - Franklin Delano Roosevelt amerikai elnököt idézve indokolta Putyin, na tessék.

Azzal is "helyre tette" Amerikát, hogy a második helyre tette Oroszország partnereinek sorában, egy polcra Kínával és Indiával. Az első, a fő partner díjával az Európai Uniót tüntette ki, nyilván azért is, mert Brüsszel nem ellenfél. Az EU nem költ huszonötször annyit a hadseregre, mint Moszkva. Amerika költ ennyit, de egy bizonyos szempontból hiába. Putyin kimondta, nem fogja elkövetni a szovjet hibát, nem költi Oroszország frissen lett olajpénzét erejét meghaladó, sőt megroppantó fegyverkezésre. Legalábbis nem költi erre az összes pénzt, mert Oroszország több évtizedes fejlettségi elmaradásban van. Putyin ezt most kendőzetlenül kimondta, és azt is, hogy országának évtizedeken át technológiai, infrastrukturális, szociális fejlődésre kell többet áldoznia, különben népessége "elfogy", és hiába lesz akármilyen ármádiája, ereje nem lesz semmire.

Az orosz történelemben szinte példátlan, ahogy Putyin meghúzta ezt a határt. Belátva, hogy Moszkva puszta erőből nem lesz újból világhatalom, és igazi nagy "játékos" is csak akkor, ha tényleg beilleszkedik a világba. Igen, a világpiacba, a világgazdasági versenybe is. Húzóágazatok meglovagolásával, energetikai pozíciói kihasználásával, és azzal is, amit Putyin gyakorlatiasságnak nevez: az orosz gazdasági érdekek globális érvényesítésével. És csak eme általános erősödés mögé "bújik" majd a hadsereg, amelyet azért 2010-ig Putyin annyira elrettentővé fejlesztene, hogy képes legyen egy globális, két regionális és egyszerre több helyi háború megvívására is. Ilyen hadereje ma csak Amerikának van, és Putyin, hogy még világosabb legyen, a célzáshoz hozzátette, hogy a fegyverzetkorlátozást kezdjék a többiek, ha annyira akarják. Újabb fegyverkezési hajszáról beszélni "még korai", nyugtatta meg Putyin az elemzőket, és meghúzott még egy határt.

Medve koma nem megy olyan erdőbe, ahol csak a farkas eszik - húzta meg Putyin a többiek számára Oroszország határait. S mivel Oroszország számára is meghúzta, többé-kevésbé reálisan, valószínűleg évtizedekre kijelölte Moszkva alkupozícióit. A Putyin-doktrína (amit tegnap hallottunk, már az) egy olyan Oroszországot láttat, amely korrekt partner bármelyik nemzetközi rendszerben, amelyben egyenjogúként kezelik. Lehet, hogy ha segítik, vagy legalább hagyják, Oroszország nagyjából tényleg ilyen lesz, és akkor is, amikor megint erős. Mi tagadás, nagy bizalom kell, hogy a világ ezt megelőlegezze Moszkvának, de nyílt beszédével Putyin kicsit kijjebb tolta a bizalom határait.