Titkosszolgálati forradalom
Több mint hatvan éve a központi hírszerzési igazgató funkcióját előbb hozták létre, mint a CIA-t. A feladat egy Pearl Harbor típusú támadás elhárítása volt. Az igazgatónak az összes hírszerzési és diplomáciai jelentés ismeretében, az elnök közvetlen munkatársaként kellett őrködnie Amerika biztonságán. Az évtizedek során azonban kiépült egy legalább tizenhat szervezetből álló, 45 milliárd dollár költségvetésű, 100 ezer főt foglalkoztató, a bürokratikus szabályok és a rivalizálás miatt áttekinthetetlen hírszerzési struktúra, amelynek koordinálása és irányítása - mint azt tavaly Goss beismerte - már meghaladja egy ember kapacitását. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat vizsgáló két bizottság is ugyanarra a megállapításra jutott: a CIA igazgatója nem tudja összefogni a teljes amerikai hírszerzést.
A megoldást a Fehér Ház abban találta meg, hogy az újonnan kreált nemzeti hírszerzési igazgató posztjára Goss, a tizennyolcadik CIA-igazgató fölé kinevezték John Negropontét. A korábbi ENSZ-nagykövet megkapta az elnök tájékoztatásának feladatát és a külföldi hírszerzéssel való kapcsolattartást. A CIA most elveszti eddigi elemző kapacitásának zömét, szerepe az egyszerű kémkedésre, és a terroristák felkutatására korlátozódik. Ezzel megszűnik a lehetősége az eddigi ellenállásnak, amit az elemzők a "politikai" megrendelésekkel szemben tanúsítottak. Igazgatónak Negroponte helyettesét, a korábban az elektronikus hírszerzést végző NSA élén állt Michael Hayden tábornokot jelölték, aki katona létére feszült viszonyban van Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel. Egy 2004-es törvényhozási meghallgatáson ugyanis azt mondta, hogy az NSA-nek a Pentagon helyett az új nemzeti hírszerzési igazgató alá kellene tartoznia. Hayden kinevezése körül még nagy viták lesznek, mert ő volt az, aki zokszó nélkül végrehajtotta Bush elnöknek a terrorizmussal gyanúsítható személyekkel és szervezetekkel kapcsolatot tartó amerikaiak bírósági engedély nélküli lehallgatására vonatkozó - sokak szerint törvénytelen - parancsát.
Az igazi konfliktus nem személyi vagy jogi, hanem technológiai. Rumsfeld - és alighanem Richard Cheney alelnök - álma egy minőségileg újfajta hírszerzés. A korábbi modellben a kémek és a lehallgató szolgálatok útján megszerzett adatok alapján készült elemzéseket a döntéshozók kapták. Most azonban már a "nyers" értesüléseket is közvetlenül a hadszíntéren lévő parancsnokokhoz, sőt az egyes katonákhoz akarják eljuttatni. Ez kétségkívül óriási előnyt jelentene és felgyorsítaná a katonai műveleteket. Ugyanakkor a technológia még nem egészen tart itt. Érdekes kérdés az is, hogy hol marad a választók által felhatalmazott politikai döntéshozó szerepe, és vajon az újonnan kialakuló információs és cselekvési lánc mindenben megfelel-e az amerikai alkotmánynak.
A sokkarú amerikai hírszerzés
Nem könnyű eligazodni a rengeteg amerikai hírszerzőszervezet között. A sajtó általában tizenötöt említ, a kormánynak a titkosszolgálatokkal foglalkozó hivatalos honlapja (www.intelligence.gov) tizenhatot sorol fel, a valóságban ennél is több van. A külföldi hírszerzést végző CIA az egyetlen, amely "független": közvetlenül az elnök (illetve újabban a nemzeti hírszerzési igazgató) alárendeltségébe tartozik. A Pentagon keretén belül működik a legnagyobb költségvetésű, az elektronikus megfigyelést és lehallgatást végző Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), a Katonai Hírszerző Ügynökség (DIA),
a műholdakat építő és működtető Nemzeti Felderítő Iroda (NRO), a térképeket készítő Nemzeti Űrgeográfiai Hírszerző Ügynökség (NGIA), illetve az öt fegyvernem (szárazföldi hadsereg, légierő, haditengerészet, tengerészgyalogság és parti őrség) saját hírszerzése. A kém- és a terrorelhárítás az igazságügyi tárca alá rendelt Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) dolga. Az energetikai minisztérium hírszerzési hivatala (OI) követi nyomon az atomfegyvereket és a nukleáris technológia terjedését. Az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kap a külügyminisztérium Hírszerzési és Kutatóirodája (INR).
A pénzügyi tárca Hírszerzési és Elemző Hivatala (OIA)
a pénzügyi rendszer biztonságára felügyel, a Titkosszolgálat (US Secret Service, USSS) az elnök és más államférfiak, illetve a washingtoni nagykövetségek védelmén túl a pénz- és értékpapír-hamisítási ügyekben nyomoz. A belbiztonsági tárca egyik igazgatósága (IAIP) a hírszerzési adatok elemzésével és az amerikai infrastruktúra védelmével foglalkozik. A kábítószer-ellenes ügynökségnek, a DEA-nak is van saját felderítő-hírszerző szolgálata. (H. G.)
