Az úszószövetségnek sajnos jogilag semmi köze a Margit-szigeti építkezéshez. Csak becsukott szemmel imádkozhatunk, hogy legalább az utolsó pillanatra elkészüljön minden, különben július 26-án azt kell majd mondani ötven ország sportolóinak: bocs, de nem ér a nevünk.

Nem ér a nevünk, magyarázza az uszodát építő cég is. Hideg volt a tél, különösen esős a tavasz, jött az árvíz, elázott minden, elhúzódtak a munkák, nőttek a költségek, még szárad, várni kell, de pánikra semmi ok. Jó, egy kicsit tényleg csúszunk, lehet, hogy két hónapot is, de azért a legeslegutolsó pillanatban készen leszünk. Feltéve, hogy a többletköltségeinket mielőbb kifizeti az állam. Ha lesz pluszpénz, akkor ráhajtunk. Ha viszont csak sértegetni tudnak minket, és nem kapjuk meg gyorsan és kekeckedés nélkül a szükséges engedélyeket, akkor inkább levonulunk a területről, és kész, nem ér a nevünk.

Nahát, a mi nevünk aztán tényleg nem ér, állítják a zöldek, nem rajtunk múlt, nem ok nélkül kötekedtünk, pereltük, firtattuk az építési engedélyt. Nem hátráltatni akartuk az építkezést, de több tucat fa esett a szigeten áldozatul, ráadásul sunyi módon vágták ki őket, engedély nélkül, nem győztük számolni. A Sportuszoda egyébként is műemléki védettség alatt áll, és a mi dolgunk, hogy környezetünk érdekeit képviseljük, nincs az az Európa-bajnokság, ami megérne annyit, hogy a civil jogainkban korlátozzanak, különben nem érne a nevünk.

Azt mindenki mondhatja, hogy nem ér a neve, valójában a mi nevünk ér a legkevésbé, szögezi le a Nemzeti Sporthivatal, mi felkészülten pályáztattunk, felelősséggel kiválasztottuk a kivitelezőt, hajlandók vagyunk meghallgatni a panaszait, mást se teszünk, csak egyeztetünk, egyezkedünk, és fizetünk. De most már aztán tessék mindent befejezni, majd sikeresen megrendezni, és ne mindig csak ujjal ránk mutogatni, nekünk ugyanis már hivatalból sem ér a nevünk.

Mindenkinek ér a neve, de a miénk nem, ez könnyen belátható, érvelnek a Fővárosi Önkormányzat képviselői, mi csak tesszük a dolgunkat, figyelmeztetni szeretnénk, hogy a jó cél ellenére bizonyítható jogszabálysértések történtek. A szavazásnál tartózkodás még nem igazi nem, csak nekünk az engedélyek kiadása előtt szakszerűen kell körülményeket mérlegelni, ezt igenis kellő alapossággal tesszük, nem elkapkodva, hebehurgyán. Nem fair, hogy most a nyakunkba akarják varrni a felelősséget, és elmegyógyintézetbe valónak minősítenek minket, akik nem az időt húzzuk, tetszett volna eddig jobban dolgozni, egyébként meg egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a helyszín valóban megfelelő, talán még egyszer mérlegelni kellene, hogy nem Lágymányoson kellett volna-e mégis megtartani az Eb-t. Nehogy utólag azt kelljen majd mondanunk, nem ér a nevünk.

Egyelőre nincs okunk feltételezni, hogy a 2006-os magyar felnőtt úszó Eb nem lesz nagyon sikeres.

De ha netán közbejönne valami, akkor mégis kinek ér majd a neve?

Nekem már káposzta a fejem.