Az első társulati ülésen a kulturális miniszterrel együtt fütyülték ki, azóta népszerűtlensége mit sem változott. Nehéz reformernek lenni. De mi a magyarázata annak, hogy eredeti teamjéből csak Kesselyák maradt meg, és nullforintért valahol a háttérben Müller Péter Sziámi stratégiai igazgató?

A posztcserebere Závecz Ferenc ügyvezető igazgató menesztésével kezdődött, a következő epizódban Petrovics Emil fő-zeneigazgató csapta be az ajtót elég hangosan. Závecz helyébe Kunos József került, akit mára szintén kiírtak a szappanoperából. Jelenleg a főigazgató gyakorolja az ügyvezető igazgatói és a főrendezői posztot is. A kommunikációs direktor, Herczeg Tamás is vette a kabátját, helyére - meglepő módon - sokan pályáznak. Még nincs hír a nyertesről.

Gazdasági igazgatói pályázatot is hirdettek, amely - állítólag - eredménytelen volt. Mindeközben egyszer sem kommentálta az operaházi eseményeket a fenntartó minisztérium - az intézmény autonómiájára hivatkozva. A botrányokért sokan a kulturális minisztert hibáztatják.

Talán az sem véletlen, hogy Keveházi a főigazgatói lemondásra buzdító levelet mindenkinek elküldte a miniszterelnöktől a kulturális államtitkárig, s minden médiumnak is jutott belőle egy példány, csak Bozókinak nem. Pedig nem biztos, hogy kizárólag Bozóki felelőssége az operaházi kálvária. A reformokat már elődei sem tudták keresztülvinni, az ő "bűne" annyi, hogy nem nyilvánította eredménytelennek az igazgatói pályázatot.