A föld ózonpajzsa a nap felől érkező ultraibolya sugárzástól védi a földi életet. Az ózonrétegnek a múlt század 70-es éveiben látványossá vált elvékonyodása óta ez a védelem nem tökéletes, amit a bőrrákos és a hályogos megbetegedések gyakoribbá válása is jelez. Az ózonpajzs bizonyíthatóan az ipari eredetű ózonkárosító anyagok (a freon, a halon és társaik) feldúsulása következtében sérült meg, ezért az 1987-ben Montrealban aláírt nemzetközi megállapodás nyomán gyakorlatilag betiltották a legkártékonyabb ózongyilkosok forgalmát. Bár a tiltás korántsem tökéletes, az ózonkárosító anyagok forgalma a csúcsévnek számító 1990-től máig az ötödére csökkent - igaz, az ózonpajzs kiterjedése egészen 1993-ig növekedett.

Az amerikai Boulder Egyetem kutatója, Elisabeth Weatherhead, és a dán meteorológiai intézet keretében kutató Bech Andersen a Nature legfrissebb számában publikált tanulmányban azt állítja: az ózonréteg vastagságát az emberi tevékenységtől független tényezők is befolyásolják, ezért nem biztos, hogy az amúgy is csak hosszú távra prognosztizált érzékelhető javulás, az ózonlyuk "begyógyulása" 2050-re valóban bekövetkezik.

Tény, hogy a 90-es évek közepe óta az ózonlyuk növekedését nem tapasztalták, és az ózonkárosítók légköri koncentrációja is csökken, ám a kutatók szerint a kedvező folyamat más tényezőkkel is magyarázható. Így például csökkent a vulkáni tevékenység, amely az ózonra káros kénes vegyületeket juttat a légkörbe. A mexikói El Chicon 1982-es, majd a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése óta nem volt hasonló erejű vulkanikus esemény. Lehetséges, hogy korábban a napfoltok ózonfaló tevékenységét is alábecsülték, véli a két tudós. A napkitörések alkalmával keletkező protonfelhők a légkör magas rétegeiben 30-60 százalékkal is csökkenthetik az ózon sűrűségét. A két legutóbbi nagy napkitörés egybeesett a két fent említett vulkán kitörésével, és ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy akkor jelentősen csökkent az ózon mennyisége.

Az azóta tapasztalható javulás így legalább annyira lehet a naptevékenység és a vulkáni működés alábbhagyása, mint a montreali jegyzőkönyvben meghatározott intézkedések következménye. Az ember által előidézett légköri változások (mindenekelőtt a globális felmelegedés) ugyanakkor az eddig gondoltnál jelentősebb hatásokkal járhat a két kutató szerint. Így az, hogy milyen tényleges hatás tulajdonítható az aeroszolkészítmények és bizonyos hűtőanyagok betiltásának, csak a jövőben lesz megállapítható, s az sem kizárt, hogy miközben az ózonkárosítók koncentrációja tovább csökken, az ózonlyuk esetleg (amint az tavaly ősszel átmenetileg be is következett) újra növekedésnek indul. (H. M.)