Az EU-integrációs ügyekkel, közjogi kérdésekkel foglalkozó (egyébként bírói szakvizsgával is rendelkező) politológus a rendszerváltás idején szerzett jogi diplomát az ELTE-n, majd adjunktusként, ma docensként oktat ugyanott. Navracsics 1998-ban, a Fidesz győzelme után lépett színre, mégpedig Orbán Viktor felségterületének, a Miniszterelnöki Hivatalnak a sajtó- és kommunikációs főosztályát vezette. A fideszesek szerint közhivatalnok volt ugyan, de megőrizte szuverenitását. "Soha nem helyezkedett látványosan oppozícióba, a külső szemlélő tárgyilagosságával javasolta olykor Orbánnak: talán lehetne másképp is csinálni" - mondják róla.

Független státusát az elemzői-szakértői hozzáállásának, diplomatikus stílusának is köszönhette. S talán az sem véletlen, hogy a Fidesz pártigazgatója, a pártelnök kabinetfőnöke (2003) és a Polgári kormányzás 2006 koordinátora lett.

Navracsics nem szürke eminenciás, de kiváló háttérjátékos. Annak ellenére sem került perifériára, hogy a kormányzásra való felkészülés jegyében, éppen a kampányidőszak alatt "kiszorult" a Szentkirályi utcai pártközpontból, Orbán közvetlen környezetéből, s a meglehetősen kihalt Lendvay utcában kényszerült berendezkedni. Mindemellett a kampány során a Fidesz kipróbált, "rokonszenves" médiaszereplője lett.

A sors iróniája, hogy Navracsicsot annak idején az az Áder János fedezte fel a Fidesz számára, aki most nem vállalta a frakció vezetését. (Cs. I.)