- Jó, de megint elfelejtettem, mi is az óda - válaszolja társa, és falfehéren elindul a fiú után.

Fél nyolc előtt halk duruzsolás tölti be az iskola előterét. A fal melletti széksoron egyesek Babits verseit elemzik, mások a maguk esélyeit.

"Az is lehet, hogy már fent vannak az interneten a tételek, és ahelyett, hogy itt magolnánk, inkább azt kellene néznünk" - mondja társainak egy lány. De gyorsan lehurrogják, és meggyőzik egymást, hogy nincs miért izgulni, a magyarvizsga a legkönnyebb az érettségi tárgyak közül.

Fent az emeleten, a tanári szoba előtt Somogyi László igazgató egyre gyakrabban pillant az órájára.

- A tételeket tartalmazó dobozt elzártuk, és pontban fél nyolckor bontjuk ki - mondja az igazgató, majd még egy gyors "terepszemlét" tart. Aztán visszajön, és három kollégájával együtt mi is belépünk a "titkok" szobájába. Az igazgató felbontja a rettegett csomagot, és megszámlálják a "szolgálati titok" feliratú feladatlapokat.

- Rendben van - könnyebbül meg az igazgató.

Eközben a diákok lassan beballagnak az osztálytermekbe.

- Eszembe jutott valami - mondja a csocsós a barátjának. - Az óda az emelkedett hangulatú költemény - súgja a fülébe.

- Nem értem, mit akarnak ezek az ódával - mondja erre egy társuk. - Az a József Attila. Mi meg több fülest is kaptunk, hogy Babits Mihályt, Tóth Árpádot vagy Juhász Gyulát kapjuk.

Juhász Gyula stimmelt - az érettségiző szerencséje meg az volt, hogy a Karácsonyi óda című verse nem szerepelt a feladatok között.