A nap szenzációja, hogy Mahmud Ahmadinezsad iráni elnök levelet írt az ősellenség, Amerika első emberének, George W. Bushnak. Még nem tudni, mi van a levélben, csak annyi ismert, hogy több témával foglalkozik, ezek közül az egyik a Nyugat által atomfegyverkezésnek gyanított nukleáris program és az urándúsítás. De a levélírás ténye - 1979 óta példátlan dolog - önmagában roppant fontos, és akár pozitív fordulatot is hozhat. A piacok a politikusoknál gyorsabban reagáltak a hírre, az olajár, amely az elmúlt napokban a hordónkénti 75 dollárnál is magasabbra szökött, tegnap visszacsúszott hetven dollár alá.

Golamhuszein Elham iráni szóvivő tegnap Teheránban azt mondta: elnöke a levélben elemezte a jelenlegi világhelyzetet és "új utakat" ajánlott a problémák megoldására. Azt a Reuters szerint nem erősítette meg, hogy ezek sorában benne lenne az ajánlat a közvetlen iráni-amerikai kapcsolatfelvételre.

Ugyanakkor érdemi változás a világ mai első számú feszültségforrását, az urándúsítást illetően továbbra sincs. Irán legfőbb vezetése láthatóan több hangszeren kezd játszani. Egyfelől békülékenyebb gesztust tesznek (lásd Ahmadinezsad-levél), másfelől Teheránban naponta megismétlik, nem adják fel az urándúsítás jogát, és hogy a kérdés "technikai", ezért annak megtárgyalására nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hanem a világszervezet "nukleáris házőrzője", a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) az illetékes.

Tegnap New Yorkban az Irán-hatok, a BT öt állandó tagja és Németország külügyminiszterei újabb kísérletet tettek, hogy az urándúsítás ügyében egységes álláspontot alakítsanak ki, ami köré kikristályosodhatna a BT közös határozatterve. Az ezzel foglalkozó, Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter által adott vacsora lapunk zárta után ért véget.

Az állásfoglalás megszövegezésében jeleskedő Franciaország és Nagy-Britannia képviselői a BT nem állandó tagjaival folytatott konzultációk után - John Bolton amerikai ENSZ-nagykövet támogatásával - kijelentették, hogy akár Moszkva és Peking nélkül is, de még ezen a héten szavazásra viszik a kérdést. Ám tartják magukat a vélemények, hogy egy esetleges kínai és/vagy orosz beleegyezés nélkül ez nem sok sikerrel kecsegtet.

A hatok körében nagyjából három álláspont érzékelhető: 1. Az Iránnal szembeni keményebb, akár szankciókat (végső esetben katonai csapást) jelentő fellépés, ezt vallja mindenekelőtt az USA, továbbá kevésbé határozottan, de Franciaország, és még óvatosabban fogalmazva, Nagy-Britannia. 2. A közbülső álláspont, amelyet Németország képvisel, 3. A "megengedők" Kína és Oroszország, amelyek jól felfogott gazdasági-stratégiai érdekeiktől vezettetve ellenzik az Irán elleni határozottabb fellépést, az embargót.

Ahmadinezsad beszél