Fájdalomcsillapító születik Pécsett?
A kapszaicin élettani hatásait kísérleti módszerekkel hazai kutató vizsgálta először. Hőgyes Endre már 1878-ban rávilágított arra, hogy az anyag csak az érzőideg-végződéseket izgatja, a mozgató rostokra nem hat. Jancsó Miklós szegedi orvosprofesszor a múlt század negyvenes éveiben felismerte: ha a kapszaicint nagy dózisban adja kísérleti állatoknak, akkor azok érzéketlenné válnak a csípős hatásra, ugyanakkor fizikai ingerekre továbbra is reagálnak. Szolcsányi János és Gábor Aranka nevéhez fűződő felismerés, hogy a kapszaicin izgató és a fájdalom receptorát, azaz ingerfelfogó és -továbbító molekuláját blokkoló hatása arra vezethető vissza, hogy ezen idegvégződéseken specifikus kapszaicinreceptor található.
A szegedi egyetemről 1970-ben a pécsi tudományegyetemre kerülő Szolcsányi professzor a baranyai megyeszékhelyen is folytatta a kapszaicines kutatásokat. (A szegedi munka sem szakadt meg, Jancsó Miklós fia, Jancsó Gábor professzor szintén e témakör elismert kutatója.) Szolcsányi professzor lapunknak elmondta: az elmúlt évtizedek eredményes kutatásainak köszönhetően sikerült a teljesen új hatásmechanizmuson alapuló fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerek felfedezésének lehetőségét kidolgozni. A kapszaicinreceptort hazai kutatások alapján amerikai kutatók klónozták, kapszaicinreceptort irányító géneket nem tartalmazó egereket hoztak létre, és így megnyílt az út a sorozatvizsgálatokon alapuló gyógyszerkutatás előtt. Több mint húsz gyógyszergyártó világcégben folynak ilyen, kapszaicinnel kapcsolatos gyógyszerkutatások. A paprika csípős anyagáról, melyről a kutatások kezdetén tíz-tizenöt évig jóformán csak magyarok közöltek eredményeket, ma már évi hétszáz fölötti közlemény jelenik meg, és a kutatásra világcégek több százmillió dollárt költöttek. A Richter gyógyszergyár az idén létesített erre a célra kutatólaboratóriumot a pécsi egyetemen. Aki elsőként alkot ilyen hatóanyagot, beírja magát a gyógyszertudomány nagykönyvébe. Hogy miért? Mert még nem kapható olyan fájdalom- és gyulladáscsökkentő, ami magán az érzőideg-végződésen hatna.
A pécsi akadémikus vezette neurofarmakológiai munkacsoport munkatársai néhány éve ismerték fel azt is, hogy a kapszaicinre érzékeny fájdalomreceptorokból ingerlésre egy igen erős gyulladás- és fájdalomcsillapító hatású szomatosztatin nevű fehérje is felszabadul. A kutatók ezt követően azt elemezték, hogy a szomatosztatin felhasználható-e egy újfajta, az idegvégződéseken ható gyógyszer kifejlesztésére. A szomatosztatin kísérleti körülmények között nagyon ígéretes gyógyszerjelöltnek tűnt, de gyógyszerként két okból nem számolhatnak vele. Az egyik, hogy peptid szerkezete miatt szájon át adva nem szívódik fel, infúzióban pedig gyorsan elbomlik. A másik nagy probléma, hogy a szomatosztatin számos sejt működésére ható hormon. A kutatók ezért olyan változatot kerestek, amely lassan bomlik le, illetve a szomatosztatinnak csak a gyulladás- és fájdalomcsökkentő hatásával rendelkezik, hormonális hatásaival nem.
A pécsi kutatók a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézetétől kaptak segítséget. A Kéri György professzor vezetésével működő kutatócsoport a szomatosztatinhoz hasonló, kisméretű peptideket szintetizált. Kiderült, hogy az általuk előállított egyik, hét aminosavból álló szomatosztatin analóg molekula hatékonyan csökkenti a gyulladásos folyamatokat, ráadásul hormonális hatást nem vált ki - a munkáról részletesen az Élet és Tudományban áprilisban számolt be.
Az ígéretes peptid elindulhatott a gyógyszerfejlesztés rögös útján. A Pécsi Tudományegyetemen már lezárult a klinikai vizsgálatok első szakasza, most a szernek a betegeken való alkalmazására készülnek. Mivel a vegyület szájon át nem szívódik fel, csak intravénás infúzióban adagolható. Újabb állatkísérletes adatok alapján azonban sikerült már szájon át vehető származékokat is találni.
A fejlesztéseket segíti, hogy a Pázmány Péter Regionális Tudásközpont pályázata révén az egyetem jelentős összeget nyert e kutatásokra. A fájdalom receptorainak gátlása révén ható fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerek felfedezése előtt az út nyitva áll. Arra természetesen senki sem tud válaszolni, hogy a világnak melyik részén teljesül be a több mint ígéretesnek tetsző munka.
