Abból a feltételezésből indultak ki, hogy az idegrendszeri sérüléseket követő idegsejt-regeneráció sikertelenségének oka az, hogy a helyreállítás során növekedésnek induló idegsejtnyúlványok (axonok) utat tévesztenek. Ezért a bármi oknál fogva átszakadt idegpályák gyógyulása még akkor is csak kivételesen következik be, ha különleges biológiai hatóanyagokkal, növekedési faktorokkal serkentik az axonok növekedését. Az általuk használt, a sérülést áthidalni hivatott állványzat egy különleges, nanoméretű peptid- (fehérjealkatrész) részecskékből álló készítmény, amelyet a MIT-ben még a kilencvenes évek elején fejlesztettek ki. Ez sós oldatban, megfelelő hőmérsékleten (olyan környezetben, amely az emlősállatok belső miliőjéhez hasonlít), önépítő módon, szilárd csőrendszerré alakul, ami, ha kitölti a sérülés nyomán keletkezett hiányt, úgy vezeti az axont, mint egy sövényt az alá feszített rácsozat. És valóban! A tengerimalacok, amelyeknek a látóidegét átmetszették, néhány héttel a sérülés helyének nanopeptid-injekciója után jelét adták annak, hogy látnak: érzékelik a fényt, érdeklődnek a felmutatott táplálék iránt, nem úgy, mint kezeletlen társaik. A hatás jóval kedvezőbb volt, mint amit egyedül növekedési faktor adásával lehetett elérni. A kísérlet során ráadásul a későbbiekben alig észleltek hegesedést, ami egyébként az idegrendszeri károsodások gyógyulásának további akadálya. A hálózat anyaga idővel természetes úton lebomlik, java része kiürül a szervezetből, kisebb részét pedig a sejtek a működésükhöz, feltételezhetően, felhasználják. Azt sem tartják kizártnak, hogy a készen talált szerkezeti elemek akadályozzák meg a heg képződését.

A gyakorlatban persze, legyen szó akár baleseti, akár agyvérzés vagy elhalás okozta idegrendszeri sérülésről: a károsodás mértéke és jellege sokkal durvább, nem hasonlítható a kísérletben, éles műszerrel átvágott látóidegéhez. Mégis az eredményeket biztatónak tartják az effajta károsodások kezelésére is, esetleg növekedési faktorokkal, egyes szakértők szerint őssejtekkel kombinálva. Azt is meg kell még vizsgálni, hogy a módszer működik-e, és milyen mértékben, az idegrendszeri regenerációs képességeiket tekintve egymástól igencsak különböző fajokban. Az első emberi kipróbálást, amit 4-5 éven belül jósolnak, agyi műtétek során tervezik. Az itt óhatatlanul okozott sérülések nem roncsoló jellegűek, az új módszerrel előidézhető gyógyulásuk viszont jelentős mértékben enyhítheti az ilyen műtétek következményeit.

A látás visszaadásával kecsegtetõ emberi kísérletek 4-5 év múlva kezdõdhetnek