Világörökség gigantposzterekkel
- A helynek különös exkluzivitást ad az is, hogy ez a földkerekség egyetlen olyan körforgalma, ami nem körforgalom, így aztán mindazok, akik a földkerekség más pontjairól jönnek, borzasztó zavarba esnek itt. Ami a foghíjat illeti, őrületes veszélyben van. A kerítésre kitett táblán ugyanis látható, milyen ótvar épület terveződött rá. A 90-es évek elejének totálisan értékzavaros, késő posztmodern stílusában egy annyira gagyi ház, hogy legszívesebben összevissza karmolnám magam. Olaszországban traktoros felvonulást szervezne a nép egy ilyen elképzelés ellen, és mindenkit lekaszabolnának, akinek köze van hozzá. Sajnos itt semmi ilyesmi nem fog történni. Azaz majd utólag lesz kesergés, de akkor sok.
- Ha jól értem, e szerint a divatcég dugni készülő fiatalokkal készült óriásplakátja és a narancssárgás papírszobor - őszes úr néz le reánk mosolyogva, szelíden - még mindig egészségesebb miliőt ad ki, mint ami itt várható. Hm?
- Szomorúan, de azt kell mondjam, jól érted.
- De azért jó dolgok is készülőben vannak itt. Hogy ne mondjam, a Lánchíd-palota.
- Ennek nagyon örülök. Ez volt a Közmunkatanács épülete, itt születtek a várost meghatározó nagy tervek, gondolatok. Podmaniczky báró ide járt be nap mint nap. Szimbolikus ház, nagyon jó, hogy rendbe teszik.
- Ez viszont itt már a Fő utca. Kicsit keskeny, kicsit redvás, de a miénk.
- Érdekes belegondolni, hogy milyen volt a város, amikor ez volt a főutcája, hogy ez volt az őrületesen széles utca, hosszú ideig a legmeghatározóbb kereskedelmi útvonal. Olyasmi, mint ma a Rákóczi út.
- Fénye azonban erősen megkopott. Itt van például a 6-os számú ház, ami olyan mocskos, és úgy össze van barmolva a lábazata, hogy az ember azt hinné, innen mindenki rég elment már, és nem hibádzik őnéki mán csak a bontógolyó. Mocskos, összeplakátolt ajtók sorjáznak az aljában, elszegényedett vámpírok szoknak ilyenek mögött lakni.
- Lehangoló. Úgy tűnik, hogy mai színét már az ötvenes években, a csőrös Csepelek gázolajának füstjében elnyerte.
- És itt kezdődnek balról azok a kis meredek, lépcsős keresztutcák, amelyeknek köszönhetően londoni filmgyártók remek párizsias hangulatot tudtak kihozni Budapestből a Maigret című sorozatban.
- Igen, tiszta Montmartre. És ugye van a Montmartre, aminek a tetején a Sacre Coeur áll, és itt ez a domb, aminek a tetején a Halászbástya, ami stílusban, fazonban tisztára a Sacre Coeur. Ez is a korabeli Budapest paralel értékeit mutatja, hogy volt idő, amikor ez a két város gyakorlatilag együtt haladt.
- Ez manapság annyira nem látszik.
- Hát nem. Persze azért van üdítő kivétel, de erről később. Viszont jó alaposan fel van szántva ez az utca most. Mindenütt építkezés, még a járdán is útszűkületek vannak. Azt hiszem, ez a nyár arról fog szólni, hogy vagy el kell menni innen jó messzire, valami egzotikus, nyugodt helyre, vagy biciklivel kell járni.
- Akkor tehát a bicikli lesz.
- Hanem Montmartre ide vagy oda, ahogy elnézem, azért ez egy eléggé komor és döglött része a Fő utcának, csodálom, hogy bármiféle kiskereskedelem megél itt; gyógyszertár persze kell, az ilyesmi megmarad. Amúgy...
- ...amúgy újabb történelmi jelentőségű házhoz értünk: annak az épületnek az utódjához, amely a közkedvelt Linda című tévésorozatban A Rendőrkapitányság szerepét volt hivatva betölteni. Innen rajzottak ki Zsigulijaikkal a derék nyomozók, hogy megfejtsék a dupla fenekű papagájkalitkába rejtett imperialista ajzószer rejtélyét.
- Az is érdekes, hogy ezt az irodaházat nemrég ugyanaz az építész, Csomay Zsófia szabta át, aki a régit, a Linda-félét tervezte.
- És örülünk?
- Szerintem örülünk. Bár én a régit is kedveltem. De elérkeztünk oda, amire azt mondtam, vannak üdítő kivételek: íme, a Francia Intézet. A párizsi posztmodern építészet legközvetlenebb megjelenése Budapesten, ikerpárja Párizs XV. kerületében látható; a tervezés paralel folyt a nyolcvanas évek közepén. Másfél évtizede áll itt nagyjából, de nagyon jól állja az időt, maradandó érték. És egyben intő példa: a ház hivatalosan lehetett volna nagyobb, de a tervező hihetetlen mértéktartásról és ízlésről tanúskodva nem használta ki a rendelkezésére álló teret, hagyott egy kis agórát, ezzel igazodott a többi Fő utcai áttöréshez.
- Ez viszont itt már a Corvin tér. Itt is nagy dolgok vannak készülőben, a gyepen például közepes termetű kutya készül egy nagydologra.
- Látható, hogy bőszen nekiláttak a Budai Vigadó felújításának, a tereprendezés is beindult. Középtájon a vadonatúj, rondellaszerű építményen az utolsó simításokat végzik, kávéház lesz. Nagyon jó. A kertépítéstől a magam részéről nem vagyok elájulva. Hatvanas évek, a számomra iszonyatosan unalmas Buchwald-székekkel. Még mindig óriási népujjongás hallatszik, amikor egy-egy újabb Buchwald-szék megjelenik a városban. De 2006-ot írunk. Biztos vannak helyek, ahová nagyon kellenek, de ha ide most modern bútorok kerültek volna, jobban érezném magam.
- Szemben a négy kedves, régi házikó, gyönyörűen kiritytyentve.
- Na ez a másik példa, hogyan lehet jót csinálni. A régi halászházakról tudni kell, hogy azért léteznek, mert egy összefüggő szálloda van mögöttük. Ezek az épületek le lettek bontva, a homlokzatukat borotvával lehasították a mögöttük lévő szerkezetről, a tetőzetük egy vasbeton koporsófödém. Semmi nem igaz a házakból, csak a homlokzatok rajzolata. Ezt hívják facadeizmusnak. Jó, hogy éltek vele, és jó volna, ha több helyen tennék. Nem kell annyira finnyásnak lenni e tárgyban, mint amenynyire az építészek szoktak lenni többnyire.
Aki kérdezett és közbevetetett:
Bárkay Tamás
Aki válaszolt és értékelt:
Bojár Iván András
