A találkozó menetét ugyanis a vendégek szabták meg, és nyugodtanhozzátehető: a jelenlegi NB I-ben megszokott módon. A képességekalapján a változatlanul "Vidinek" becézett csapat sem jobb a többinél,ám az hosszú ideje markánsan megmutatkozik, hogy Csertői Aurél, azegyüttes edzője tudja, mit akar, a gárda pedig odaadóan megvalósítja atréner elgondolásait. A szisztéma a következő: álljon mindig legalábbnyolc-kilenc játékos az ellenféllel szemben! Az utóbbi szón van ahangsúly, mert nem mindegy, hogy lohol az ember a vetélytárs után vagyszemből fogadja a riválist.

Ehhez persze a labda elvesztését követő gyors visszarendeződés szükséges, azaz nincs mese, futni kell, méghozzá rendszeresen, mert a technikailag messze nem tökéletes székesfehérváriak bizony gyakran elvesztik a labdát. De a térfelükön szisztematikusan - és egymást folytonosan kisegítve - leszűkítik vagy már-már teljesen lezárják a területeket, így a másik csapat nemhogy a kapuig, általában még a tizenhatosig sem tud eljutni. Tessék a tabellára nézni: a Fehérvár huszonhat mérkőzésen mindössze tizennyolc gólt kapott, ám azt is érdemes lett volna számolni, hogy a vetélytársak hányszor alakítottak ki helyzetet a Csertői-garnitúra ellenében. Pontos adat hiányában is bízvást állítható: nem sokszor...

Először tehát üdvözöljük azt, hogy van magyar edző és csapat szembeszökő elképzelésekkel, illetve a végrehajtáshoz elengedhetetlenül szükséges ambícióval.

Másodszor pedig jegyezzük meg: az MTK egy rövid szakaszban nem állt messze attól, hogy megzavarja a rendet. Az első félidő hajrájában Hrepka gólt érdemlően lőtt a bal kapufára, s ez a mozzanat percekre megrendítette a vendégeket. Ebben a periódusban nem működött a fehérvári elhárítás, minek következtében Bori - Kanta príma passzával - a hálóig gyalogolhatott volna, de azután, hogy kicselezte Tudor kapust, labdarúgóhoz méltatlan mozdulattal a kapu fölé lőtt.

Jól jött a szünet a vidékieknek, s a folytatásban már megint minden a fehérvári tervek szerint alakult. (Ne feledjük: Hrepka a 37. percben találta el a lécet, és addig az MTK még véletlenül sem került a kapu közelébe.) Sőt, a második félidőben újabb bizonyítéka következett a "Videoton" tudatosságának. A csapat ugyanis nem a gól nélküli döntetlenre játszik: noha alapállásból a bizonyságra törekszik, tisztában van vele, hogy előbb-utóbb eljön a finis. Márpedig 0-0-ás állásnál a hajrában el lehet dönteni a meccset... Csertői ezúttal is kivárta a zárószakaszt (igaz, már Alumonát sem bekkelni küldte be), majd a középpályás Lattenstein helyett a pályára vezényelte a támadó Horváth Ferencet, félreérthetetlenné téve: nyerni akar. Nyert is. A 86. percben Vincze beívelését Kuttor, a mai NB I talán legmeghatározóbb csapattörzsfőnöke keresztbe fejelte, és Horváth - a mögötte már könnyed üres kapus belsőzésre készülő klubtársát, Csizmadiát megelőzve - hanyatt vetődve, valóban első osztályú megoldással a hálóba "húzta" a labdát (0-1).

Siker.

Melynek értékéből semmit sem von le, hogy amennyire a helyén van sok minden taktikailag, olyannyira kiszámítható az egész. Miként valószínűsíthető, hogy Kuttor fejel majd, ugyanúgy az is előre "lezongorázható", milyen lépésekkel jut el céljáig a Fehérvár.

Csak - hasonló alaposság híján - a mezőny tagjainak többsége nem tud mit tenni ellene...

MTK-FEHÉRVÁR 0-1 (0-0)

Hidegkuti Nándor stadion, 1000 néző. Jv.: Solymosi.

MTK: Végh - Balogh, Lambulics, Rodenbücher, Horváth L. - Bori (Pál, 74.), Lipcsei, Zsidai, Kanta, Czvitkovics - Hrepka.

Fehérvár: Tudor - Csizmadia, Kuttor, Koller, Vincze - Lattenstein (Horváth F. 80.), Schwarcz, Dvéri (Bozsics, 82.), Farkas, Kocsis (Alumona, 50.) - Dajics.

Gól: Horváth F. (86.).

Kuttor törzsfõnök: kis magyar varázslat