A telt házas torkos csütörtök azt mutatta, hogy a magyarok igenis szeretnek (vagy legalábbis szeretnének) vendéglőbe járni. Ehhez azonban az kell, hogy valamivel (például nagyon vonzó árral) kimozdítsák őket otthonról. Nem hiszem, hogy a vendéglősök ne tudnának még olyan akciókat kitalálni, amelyek nyomán újra kitehetnék a megtelt táblát olyan időszakokban is, amikor egyébként csak lézengenek a vendégek. Kevés csak állni az üres étterem ajtajában, és azon siránkozni, hogy a magyarok nem járnak vendéglőbe. Ez minden szakmára igaz (hogy a saját portánkon söprögessek, az újságírásra is): rossz fogyasztó nincs, csak olyan, akinek még nem sikerült a kedvében járni. De ideális, mindenhol egyformán ható receptek sincsenek. Így aztán a torkos csütörtök sikere egyáltalán nem garancia arra, hogy a szállodások hasonló próbálkozása ugyanilyen eredményt hoz. Az biztos, hogy a magyarok utazási étvágya az elmúlt években jócskán megnőtt (abba most nem megyek bele, hogy ennek alapján jobban élünk-e, mint néhány éve). Ebből a belföldi turizmus szereplői is profitáltak, némelyikükben a rosszabb években egyenesen ez tartotta a lelket.

Hiába van azonban utazhatnékja a magyarnak, abból még nem következik automatikusan, hogy az elgondolt séma vagy a máshol bevált módszer nála is működik. Az, aki karácsony előtt szinte ész nélkül veszi fel a drága áruhitelt a vágyott plazmatévére, egyelőre ódzkodik kölcsönből nyaralni a számára másként elérhetetlen tengerparton. Így van ez az utazási csekkel is, amely tagadhatatlanul népszerű, de a beváltók nehezen tudják tartani a kibocsátók által diktált tempót. Ám az is lehet, csupán arról van szó: a munkáltatók olyanoknak is üdülési csekket adnak, akik valójában inkább más céges juttatásra vágynának, csakhogy arra nincs adókedvezmény.

Persze a csekkalapú dínomdánomnak is vége szakadhat. Igazán nem akarok belépni a költségvetési megtakarításokhoz ötleteket adók rohamosan gyarapodó táborába, de kicsit sem lennék meglepve, ha a Pénzügyminisztériumban elgondolkodnának azon, biztosan olyan jó üzlet-e az államnak az üdülési csekk. Például akkor, ha az adómentességgel megtámogatott turizmusélénkítő eszközzel éppen benzint tankol valaki.

Az üdülési csekket védi népszerűsége, és az, hogy a költségvetésnek nem kerül túl sokba, de most alighanem a sűrű fillért is összesöprik majd a pénzügyi tárca irodáiban. Nem szeretném senkinek előre elrontani az étvágyát, de az is megeshet, hogy az első félárú csekkes nap egyben az utolsó lesz a szállodákban. Ha kevésbé vagyok pesszimista, akkor esetleg a felhasználás lehetséges körét vagy az adókedvezmény összegét csökkentik majd.

A torkos csütörtököt itt is felválthatják a diétás hétköznapok.