Meglehetősen kellemetlen meglepetés érné azt a magyar férfit, aki német hitvesével legalább egy esztendeje Írországban dolgozik, és válni akar. Ennek oka, hogy az uniós jog szerint a válópert helyben kellene kezdeményeznie, a bíróság pedig a házasság felbontásáról - vagy a kereset elutasításáról - az ír jogszabályok alapján rendelkezne. Ott viszont a feltételek sokkal szigorúbbak, és ha a felperes nem tud legalább négyéves különélést bizonyítani, nem is érdemes belevágnia a dologba. E tekintetben teljesen közömbös, hogy a magyar vagy az ugyancsak liberálisabb német jog a válást kevésbé szigorú feltételekhez köti, mert az EU direktívája mindenkire kötelező. Egyetlen kiskapu mégis van: ha a férfi legalább hat hónapra hazaköltözik, a magyar szabályok szerint válhat. Így gyorsan - a magyar családjogi törvény alapján akár már az első tárgyaláson - megszabadulhat asszonyától, ám minden bizonnyal az állását is el fogja veszíteni.

Az Európai Unió Tanácsa 2003-ban felülvizsgálta a házassági ügyekre vonatkozó 2000-es rendeletét, ám ezzel csak a meglehetősen zavaros viszonyokat sikerült konzerválnia. Hiába szabályozzák ugyanis a joghatóságot, ha a tagállamok családjogi szabályait nem harmonizálják, mert így a különböző állampolgárságú - és esetleg egy harmadik tagállamban élő - házasfelek eltérő feltételek szerint válhatnak.

Ha például egy magyar nő lengyel férjet választ és valamilyen okból nem tudnak összeköltözni, elvileg a lengyel, a magyar, de ha valamelyikük tartósan egy másik közösségi tagállam területén él, esetleg annak a joga szerint is kezdeményezhetik a házasság felbontását. Ami önmagában nem lenne baj, csakhogy a szabályok nem egyformák. Például a svéd, a finn és a magyar bíróságok viszonylag gyorsan döntenek, s amikor a magyar joghatóság fennáll, akkor is kimondhatják a válást, ha a külföldi házasfél országában másként döntenének. Lengyelországban viszont meglehetősen hosszú és körülményes eljárás során állapítják meg, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ott ráadásul az alperes hosszú ideig meg is akadályozhatja, hogy ítélet szülessék.

A szabályozás abban sem egységes, hogy az egyes uniós országokban élő külföldiekre mely tagállam joga vonatkozik. Van, ahol azonos állampolgárságú házastársak esetében mindig a származási ország jogát alkalmazzák, de olyan gyakorlat is létezik, amely szerint ebben az esetben az adott államban hatályos törvényeket tekintik irányadónak. Annak szerencsére nincs akadálya, hogy egy magyar házaspár bármilyen hosszú külföldi tartózkodás után itthon nyújtsa be a válókeresetet, vegyes házasság esetén viszont a joghatóságról tájékozódni kell.

Az ellentmondásos helyzetet az Európai Unió is érzékeli, ezért a tanács a házasság felbontásánál alkalmazandó jog és joghatóság új szabályainak előkészítése érdekében úgynevezett zöld könyvet bocsátott ki. Ennek célja, hogy az összes érdekelt hatóság között konzultációt kezdeményezzen, amelynek eredményeként egységes európai jogi környezet alakulhat ki. E kérdésről a napokban az uniós tagállamok közjegyzői is tanácskoztak Brüsszelben - tájékoztatott Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese. Szerinte olyan szabályozást kell alkotni, amely a polgárok számára egyértelművé teszi, hogy családjogi ügyekben mely rendelkezések vonatkoznak rájuk. Az EU Bizottsága egyébként jövőre várhatóan javaslatot terjeszt a tanács elé a nemzeti jogszabályok összehangolása érdekében is.