A romák egyre gyakrabban fordulnak bíróságokhoz jogaik érvényesítésére, főleg ott, ahol az a legnagyobb eredménnyel kecsegtet: az Európai Unió új tagállamaiban, illetve a csatlakozásra pályázó  országokban, amelyek igyekeznek jó benyomást kelteni Nyugat-Európában új diszkriminációellenes törvényeik szigorú értelmezésével.

Ez a stratégia bevált tavaly októberben Bulgáriában, ahol egy bíróság a romáknak adott igazat egy iskolai szegregációs ügyben. A pert, noha az még csak fellebbviteli szakaszban van, Dimitrin Petrova, a Roma Jogok Európai Központja nevű, budapesti székhelyű nemzetközi szervezet igazgatója a nevezetes egyesült államokbeli 1954-es legfelsőbb bírósági döntéséhez hasonlította, amely alkotmányellenesnek nyilvánította az "elkülönített, de egyenlő" oktatási rendszernek nevezett akkori amerikai gyakorlatot. A bolgár kormány máris változtatásokat tervez oktatáspolitikájában. Az Egyesült Államokban a jogi precedens törvényi erejű, míg Európában a bírósági csatákon aratott győzelmeknek nincsenek szükségszerűen ilyen messzeható következményei.

A riport Magyarországgal kapcsolatban kitér arra, hogy Makula György, fiatal rendőr tavaly decemberben létrehozta a roma rendőrök szövetségét az Amerikában 1972-ben a rasszista megnyilvánulások elleni fellépés jegyében alapított Fekete Rendőrök Országos Szövetsége mintájára. Most először, Magyarországnak Brüsszelben is vannak roma képviselői: az EU-csalakozás után két romát választottak meg európai uniós képviselőnek - jegyzi meg a lap.

Az iskolai szegregáció elleni harc Magyarországon elérte Miskolcot - olvasható a cikkben. Újlaky András, a romák iskolaügyeit felkaroló Esély a hátrányos helyzetű gyermekeknek alapítvány elnöke roma közösségi vezetőkkel konzultált az utóbbi időben az iskolai integráció megvalósításáról, arról, hogy a szülők ne írassák be gyerekeiket a környékbeli iskolába, ahol kizárólag romák tanulnak. Újlaky kész pert indítani, ha anélkül nem boldogulnának. "Most, hogy már van törvény, azt használni is kell" - mondta a cikket jegyző Otto Pohl újságírónak.

A szerző a városnak egy lepusztult részében járt, ahol közel 200 család él nyomorúságos házakban, vezetékes víz nélkül - olvasható a The New York Times vasárnapi számában. (MTI)