Az elmúlt évtized Közép- és Dél-Amerikában a baloldal előretörését hozta. A hasonlónak látszó baloldali erők azonban valójában kétféle irányzatba sorolhatók – számolt be a Metazin Jorge Castaneda cikkéről.

Chilében, Uruguayban és Brazíliában a kommunista baloldalból kinőtt modern, mérsékelt irányzat került kormányra. A másik, nacionalista irányzatú baloldal ellenben a „régi, jól bevált latin-amerikai populizmus” politikáját eleveníti fel. Venezuelában, Argentínában és Bolíviában ennek az irányzatnak a képviselői kormányoznak.

Most Peruban is baloldali fordulat várható. Az áprilisi elnökválasztás első fordulóját Ollanta Humala, az „inka nacionalista” párt jelöltje nyerte.

Humala a kilencvenes években magas rangú katonatisztként részt vett a perui gerillák elleni harcban. Azzal vádolták, hogy kínzásokat rendelt el. A Fujimori elnök elleni puccskísérlet egyik vezetője volt.

Bár Humala nem baloldalinak, hanem nacionalistának vallja magát, baráti kapcsolatokat ápol a dél-amerikai baloldali politikusokkal. Amerikaellenesség tekintetében leginkább Chavez venezuelai és Morales bolíviai elnökhöz hasonlít. A külföldi kézben lévő vállalatok nemzeti tulajdonba vételét, illetve erőteljes megadóztatását ígéri, és korlátozni akarja a szabad kereskedelmet.

Az esélyes perui elnökjelölt kiáll az inka nemzeti örökség védelme mellett. Támogatja a halálbüntetés visszaállítását és Morales példáját követve a kokatermesztés legalizálását. Rendpárti intézkedéseket és a korrupció visszaszorítását ígéri. Humalának főleg a vidékiek és szegények között nagy a támogatottsága.

Az Egyesült Államokban aggódva figyelik a perui fejleményeket. Korábban Rumsfeld védelmi miniszter hívta fel a figyelmet az USA biztonságát fenyegető dél-amerikai „radikális populizmusra”. A New York Times szerkesztőségi cikkében most egyenesen küszöbön álló katasztrófaként értékeli Humala esetleges győzelmét – hozzátéve, hogy a másik versenyben maradt jelölt sem sokkal különb.

De nem mindenki tartja ördögtől valónak a dél-amerikai populizmust. „Washington mindenkire rásüti a radikális populista címkét, aki szembeszáll a neoliberális gazdaságpolitikával” – olvassuk Mark Engler külpolitikai tudósító cikkét a baloldali Nation magazinban.

Engler szerint Dél-Amerikában populizmusból is kétfajta van. Az egyik a hataloméhes és korrupt katonai diktátorok eszköze, akik demagóg és nacionalista ígértekkel ámítják a népet.

A populizmus másik irányzata nemesebb célokat szolgál. „Már épp ideje volt, hogy valaki szót emeljen a nyomorgó többség érdekében egy olyan országban, amelyben az elmúlt két évtized neoliberális gazdaságpolitikájának köszönhetően csak mélyült a külvárosi nyomortanyák és a gyarmati múltat idéző paloták közötti szakadék. Ahol minden hatalom egy szűk elit kezében van, a demokrácia kiszélesítése elengedhetetlen” – írja Engler.

Peruban a bányászatnak köszönhetően a GDP több mint 5 százalékkal növekszik évente, de ennek csak a nagy energia- és bányavállalatok látják hasznát, a perui szegények nem. A 28 milliós lakosság csaknem fele a létminimum alatt él.

„Ahhoz nem fér kétség, hogy Humala populista – ismeri el Engler. – De most még nem lehet eldönteni, hogy a populizmus melyik útját választja.”

Ollanta Humala