A technológia forradalom legnagyobb szószólójának számít, de mobiltelefonra csak nemrég tett szert, a Word szövegszerkesztőt először a globalizációt elemző művének megírásához használta. - Ha folyamatosan e-maileznék és használnám a mobil-kommunikációs kütyüket, akkor könnyen megfertőzne a legszörnyűbb globalizációs kór, a "folyamatos részleges figyelem" - mesélte a Közép-Európai Egyetem (CEU) meghívására Budapestre érkezett Thomas L. Friedman.

A The New York Times háromszoros Pulitzer-díjas publicistájának blogja sincsen, viszont saját bőrén is érzi, hogy a Google-korszakban bárki megismerheti az e-mail címét és eláraszthatja kéretlen üzenetekkel.  A privátszféra "védtelensége" és más negatív kísérőjelenségek ellenére fenntartja a globalizációt alapvetően pozitívan értékelő nézeteit. Nemrég magyarul is megjelent, bestsellernek számító könyvében (És mégis lapos a Föld) azt fejtegeti: a komputer, az Internet és a szoftver teszi lapossá a glóbuszt. Vagyis az elmúlt tizenöt évben a számítógép-világháló-szoftver hármas egy olyan platformot hozott létre, amely révén több ember több helyről tud egymással kapcsolatot tartani, dolgozni, versenyezni, játszani. Ráadásul sokkal olcsóbban és hatékonyabban.

"a szoftverem felett eljárt az idő"

A világ lapossá válására az ötvenkét éves újságíró az indiai Szilikon-völgyben járva döbbent rá. - Bangalore-ban nemcsak a számítógépes programokat írják, hanem onnan keresik az elveszett csomagomat, ott elemzik ki a röntgen-felvételeimet. New Yorkban azt mondtam a főnökeimnek: a tudásom, azaz a szoftverem felett eljárt az idő, sürgősen alkotói szabadságra kell mennem, hogy megértsem a XXI. századot. Tulajdonképpen saját túlélésem érdekében írtam ezt a könyvet - mondta Friedman, aki negyedszázaddal ezelőtt kezdett el dolgozni a vezető amerikai liberális lapnál.

A volt Fehér Házi, majd közel-keleti tudósító szerint a gazdasági élet szereplőivel szemben a gyenge képzelőerővel megáldott politikusok nem értik, hogy a technológia-kommunikációs változások milyen mértékben bontják le és rajzolják újra a társadalmat összetartó falakat, mennyezetet és padlózatot. Vagyis azt, hogy a földrajzi távolság nem akadály: a tudás, fejlesztés-kutatás, egy termék a szomszéd városból, de több ezer kilométerről is jöhet, ahogy különböző kontinensen élő emberek is képesek egymással kommunikálni vagy éppen zenefájlokat cserélni.

 Bírálói gyakran vetik Friedman szemére, hogy nem veszi figyelembe a világban létező politika-kulturális különbségeket. Az érintett a kritikát azzal utasítja vissza, hogy éppenséggel az internet és a technológiai fejlődés által biztosított egyéni alkotói szabadság gondoskodik a különbözőségről és a sokszínűségről.

Szélessávú internet: közszolgáltatásként kellene biztosítani

Mindehhez persze szükséges a drótnélküli szélessávú Internet-hozzáférés, amit Friedman szerint a XXI. században olyan közszolgáltatásként kellene biztosítani, mint a villamos energiát vagy a csatornázását. A "lapos világ" ugyanakkor kegyetlen, és szédítő, sokszor riasztó tempót diktál. - Aki lemarad, azt előbb-utóbb fogják rákényszeríteni a változásra, ami persze nem ugyanaz, mintha egy ország, egy társadalom vagy az egyén maga tenné meg a szükséges lépéseket - mondta a Népszabadságnak adott interjúban.

Ami a globalizáció nyerteseit és veszteseit, a gazdagok és szegények között egyre növekvő különbségeket illeti, Friedman úgy látja: a multinacionális vállalatokat felváltó globális cégek is felismerik társadalmi felelősségüket, s persze a fogyasztókat szintén befolyásoló globális ellenkampányok veszélyeit. Ha az egyébként brutális módszereiről hírhedt kiskereskedelmi gigász, a Wal-Mart is úgy kezdi átalakítani beszállítói hálózatát, hogy a fenntartható fejlődés szabályait betartó termelőktől vesz árukat, annak komoly kihatásai lehetnek - fejtegette.

A szocializmus egyenlőtlen mértékben szegényít el

Ezzel együtt a kapitalizmust kritikával szemléli: a legrosszabb gazdasági rendszer, mivel egyenlőtlen mértékben teszi gazdaggá az embereket. Majd hozzáteszi: a kapitalizmusnál viszont még rosszabb a szocializmus, ami viszont egyenlőtlen mértékben szegényít el.

A konfliktusok megelőzésére Friedman két elméletet is kidolgozott. Az 1999-ben írt The Lexus and the Olive Tree című könyvében szerepel a McDonald's-jelképre utaló Golden Arches-teória, amely értelmében még sosem háborúzott egymással két olyan ország, amelyekben működik a sokak által a globalizáció minden rossz tulajdonságát, így az uniformizálást és kizsákmányolást megtestesítő gyorsétterem-hálózat. Legújabb könyvében a konfliktus-megelőzés Dell-elméletét állítja fel, amely szerint addig sosem fog háborúzni egymással két olyan ország, amelynek cégei ugyanannak a beszállítói-láncnak a tagjai. Példaként az amerikai Dell számítógépgyártó óriást hozza fel, ennek beszállítói között több száz kínai, tajvani, dél-koreai és japán cég található. E vállalatok olyan mértékben függnek egymástól, hogy az adott országok kormányai többször is meggondolják mielőtt katonai kalandba bocsátkoznának. Ha így tennének, akkor a beszállítói-lánc végén lévő megrendelő - aki számára egy 24 órás kihagyás is elfogadhatatlan - mindörökre hátat fordítana, s ez szörnyűséges következményekkel járna. A háború olyan lenne mintha cementet öntenének az olajkútba.

Az olajkitermelés függősége

Apropó, olaj. Friedman elismeri, hogy elméletei nem érvényesek az arab-muzulmán világ jelentős részére, így elsősorban a Közel-Keletre.  E régiót súlyos szenvedélybetegség, az olaj-kitermelés függősége sújtja. A lapos világba csak akkor lesz esélyük beilleszkedni, ha megszabadulnak e függőségtől és az emberek oktatásába, a tudásba, valamint a technológiába is elkezdenek befektetni.

A Bush-adminisztráció politikája - a Közel-Kelet átalakítása és a demokrácia-export - helyesen diagnosztizálta e bajokat, igaz, a választott gyógymód egyelőre kevés eredményt hozott - kivéve azt, hogy egy diktátorral kevesebb van a lapos világban. - A demokrácia-export nemes terv, de kell hozzá egy fogadó fél a másik oldalon is - mondta Friedman. Szerinte sok iraki szeretné importálni ezt az árut, vagyis a demokráciát, a probléma az, hogy egy nem elhanyagolható számú kisebbség a szó szoros értelmében terrorizálja a többségi társadalmat. - Ha sikerülne valamelyest demokratizálni Irakot, komolyabban vennénk a klímaváltozást és a kiotói jegyzőkönyvet, az sokat segítene Amerika nem túl hízelgő megítélésén. Bár látni kell, Bush és a világ között javíthatatlanul megromlott a viszony - tette hozzá.

Visszatérve a globalizációs kihívásokhoz, Friedman egy tipikus XXI. századi ellentmondásra hívja fel a figyelmet: míg Franciaországban a 35 órás munkahetet próbálják megmenteni, addig a globális piacra teljes értékű szereplőként benyomuló Indiában és Kínában a 35 órás munkanapot találják ki. S ráadásul már nem adományokra, hanem a nyugati világ munkahelyeire éhesek. Friedman szerint a lapos világ nem szünteti meg az egyenlőtlenségeket, de egyre több ember előtt nyit meg lehetőségeket. Ráadásul mindaz, ami az elmúlt másfél évtizedben történt, csak a bemelegítés volt. A ritmust tartani, nem árt on-line maradni.

Thomas L. Friedmanről bővebben itt olvashat.