A The New York Times háromszoros Pulitzer-díjas publicistájának blogja sincsen, viszont magyarul is megjelent, bestsellernek számító könyvében (És mégis lapos a Föld) azt fejtegeti: a komputer, az internet és a szoftver teszi lapossá a glóbuszt. Vagyis az elmúlt tizenöt évben a számítógép-világháló-szoftver hármas egy olyan platformot hozott létre, amely révén több ember több helyről tud egymással kapcsolatot tartani, dolgozni, versenyezni, játszani. Ráadásul olcsóbban és hatékonyabban.

A világ lapossá válására az ötvenkét éves újságíró az indiai Szilicium-völgyben járva döbbent rá. - Bangalore-ban nemcsak a számítógépes programokat írják, hanem onnan keresik az elveszett csomagomat, ott elemzik ki a röntgenfelvételeimet. New Yorkban azt mondtam a főnökeimnek: a tudásom, azaz a szoftverem felett eljárt az idő, alkotói szabadságra kell mennem, hogy megértsem a XXI. századot. Tulajdonképpen saját túlélésem érdekében írtam ezt a könyvet - mondta Friedman, aki negyedszázaddal ezelőtt kezdett el dolgozni a vezető amerikai liberális lapnál.

A volt fehér házi, majd közel-keleti tudósító szerint a gazdasági élet szereplőivel szemben a gyenge képzelőerővel megáldott politikusok nem értik, hogy a technológiai változások milyen mértékben bontják le és rajzolják újra a társadalmat összetartó falakat, mennyezetet és padlózatot. Vagyis azt, hogy a földrajzi távolság nem akadály: a tudás, a fejlesztés-kutatás, egy termék a szomszédból, de több ezer kilométerről is jöhet, ahogy a különböző kontinenseken élők képesek egymással kommunikálni vagy zenefájlokat cserélni.

Bírálói azt vetik Friedman szemére, nem veszi figyelembe a világban létező politikai-kulturális különbségeket. Az érintett a kritikára azt mondja: éppenséggel az internet és a technológiai fejlődés által biztosított egyéni alkotói szabadság gondoskodik a sokszínűségről.

Mindehhez persze szükséges a drót nélküli széles sávú internet-hozzáférés, amit Friedman szerint a XXI. században olyan közszolgáltatásként kellene biztosítani, mint a villamos energiát vagy a csatornázását. A "lapos világ" ugyanakkor kegyetlen, szédítő, riasztó tempót diktál. - Aki lemarad, azt előbb-utóbb fogják rákényszeríteni a változásra, ami persze nem ugyanaz, mintha egy ország, egy társadalom vagy az egyén maga tenné meg a szükséges lépéseket - mondta a Népszabadságnak adott interjúban.

Ami a globalizáció nyerteseit és veszteseit, a gazdagok és szegények között egyre növekvő különbségeket illeti, Friedman úgy látja: a multinacionális vállalatokat felváltó globális cégek is felismerik társadalmi felelősségüket, s persze a fogyasztókat szintén befolyásoló globális ellenkampányok veszélyeit. Ha az egyébként brutális módszereiről hírhedt Wal-Mart is úgy kezdi átalakítani beszállítói hálózatát, hogy a fenntartható fejlődés szabályait követő termelőktől vásárol, annak komoly kihatásai lehetnek.

Míg Franciaországban a 35 órás munkahetet próbálják megmenteni, addig a globális piacra teljes értékű szereplőként benyomuló Indiában és Kínában a 35 órás munkanapot találják ki. S ráadásul már nem adományokra, hanem a nyugati világ munkahelyeire éhesek. Friedman szerint a lapos világ nem szünteti meg az egyenlőtlenségeket, de egyre több ember előtt nyit meg lehetőségeket. Ráadásul mindaz, ami az elmúlt másfél évtizedben történt, csak a bemelegítés volt. A ritmust tartani, nem árt online maradni.

Az interjú teljes szövege itt olvasható.

A NOL munkatára blogjában számol be az éppen Athénben zajló, szociális fórumról.

Thomas L. Friedman