Mivelhogy a megismert részletekben, megállapításokban nóvum nemigen akad - hosszú évek óta a közvélemény is evidenciaként kezeli például, hogy a határon túli magyar közösségek helyzete országonként eltérő; körükben nagy a népességfogyás, viszont kevés az iskola; identitásuk megőrzésének esélyei pedig nem valami fényesek a modernizáció közepette.

Hogy aztán tényleg ilyen kutatói közhelyek ragozásával múlatták-e az időt a Sándor-palota vendégei, vagy ennél azért érdemibb megállapítások is elhangzottak a találkozón, arról e pillanatban semmit nem lehet tudni. Sikerült ugyanis egy olyan konspiratív jellegű tudományos konferenciát összehozni a Várban, amelyről kormányzatok, kutatóintézetek, pártok vagy maguk az érintett kisebbségi és többségi nemzetek tagjai is hallomásokra, információmorzsákra vannak utalva. Az összejövetel ettől aztán gyakorlatilag magánbeszélgetés maradt. Kár érte; nem valószínű, hogy ez lett volna az eredeti szándék.

Még az is előfordulhat, hogy e tanácskozás után egyesek megerősítve látják gyanújukat, hogy Sólyom szépen, szisztematikusan önálló erőközpontot igyekszik kiépíteni az elnöki hivatalból. Ha valaki nagyon akarná, akár még a mostani kisebbségi rendezvénybe is bele tudná magyarázni e szándékot. Felesleges - az adott helyzetben inkább más megfontolás részesíthető előnyben. A magyar-magyar viszony ugyanis most van annyira rossz állapotban, hogy mindenki számára jut elegendő hely, aki lendíteni akar a kátyúban veszteglő szekéren. Sólyom Lászlónak is megvan ebben a feladata, és senki által el nem vitatható joga, hogy e célból akár önálló kezdeményezéseket is tegyen. Legfeljebb az furcsállható, hogy nem érzékeli: ezek hatékonyságát növelheti, ha eleve maga mögött érzi például a parlamentet és a közvéleményt. Ha nem kelt olyan benyomást, hogy buzgalma netán mellékvágányra viheti a dolgokat. Pillanatnyilag ilyesmi azért bizonyossággal nem állapítható meg. Még akkor sem, ha nyilvánvalónak látszik: Sólyom például "fontosnak és szükségesnek" ítéli a MÁÉRT-ot, miközben kormányzati részről mind gyakrabban merül fel az említett intézmény megszüntetésének vagy átalakításának az igénye.

Ennél sokkal többet egyébként nem is nagyon lehet tudni a most összeálló kormány kisebbségi programjáról. Nagy elszánásoknak, méretes reformoknak mindenesetre egyelőre semmi nyomuk. Kérdéses, hogy a kilátásba helyezett "minireformok" elegendőek lesznek-e majd a népszavazás nyomán mélypontra jutott magyar-magyar viszony újjáélesztéséhez? És egy önmagát túlélt, korhadt intézményrendszer átépítéséhez, megújításához?

Sólyom mostani kisebbségi kezdeményezéseinek valódi értéke is valójában csak akkor lesz majd lemérhető, amikor részleteiben kiderül: milyen elképzelései is vannak Gyurcsányéknak a határon túli támogatásokkal és kisebbségi intézményekkel kapcsolatban. Érhetnek még meglepetések bennünket.