De a "figyelmeztető lövés" (Gordon Brown) eldördült. Nem lehet vitatni, hogy a Labour iránti bizalom fogyóban van. Nem azért, mert az ellenzéki konzervatívok új vezérük, David Cameron irányításával fergetegesen új koncepcióval álltak volna elő, hanem, mert az elmúlt hetek-hónapok eseményei két csomóponti kérdésben tették tamáskodóvá a brit szavazót Blair pártjával szemben. Az egyik a hozzáértés, a másik a morál. A miniszterelnök két kulcsembere közül az egyik, Clarke belügyminiszter az előzőben, Prescott, a párt helyettes vezére pedig a másodikban mondott csődöt. És akadtak még ügyek számosak.

Úgy gondolom azonban, hogy a hibák és a félrelépések, néhány esetben a kormány látni való érzéketlensége "a menet közben fölmerült problémák" iránt csak ráépült az egykor oly karizmatikus, oly dinamikus, oly újító szellemű miniszterelnök autoritásának, presztízsének, vezetői kapacitásának kimerülésére. Blairben ugyan megvan a képesség, hogy mindent megússzon - az iraki háború okszerűsége körüli kínos hamiskodásokon is túljutott -, de azért a brit közönség jól érzékeli, hogy hajdani bálványa nem ugyanaz, aki volt. Nem csak tud hibázni, hibázik is. Kezdik őt unni - lassan tíz éve lesz hatalomban -, s most protest-szavazatokat adtak le ellene. Nem kicsiny mértékben.

A kérdés tehát nem a Munkáspárt, hanem Blair sorsa. Amiképpen a jövő hétre tervezett kormányátalakítást előre hozta a választási vereség utáni napra ("a gyors felismerés és a gyors cselekvés embere"), a kormányfő éppenséggel előre hozhatja sokszor beharangozott visszavonulását is. Ezt 2oo8-ra tervezi, de borítékolható: pártjában gyorsabb mozgásra ösztökélik majd.

A vereség erős érv volt amellett, hogy a nélkülözhetetlennek hitt ember nem nélkülözhetetlen. Ebből indultak ki hajdanán a konzervatívok is, amikor csöndben félreállították Margaret Thatchert. A Labourben még könnyebb is a helyzet, mint akkor náluk volt. Blairnek ugyanis van "kijelölt" utóda, Gordon Brown pénzügyminiszter, a tényleges második ember, aki alig várja, hogy beköltözhessen a Downing Street 1o. alá. Minthogy Brown "balra" áll Blairtől, és a Blair elleni nyílt lázadás - ami csak idő kérdése - ugyancsak a Munkáspárt baloldala felől fog érkezni, jó esélyt látok a gyors változásra. Négy év sok idő - addig újjá lehet szervezni a párt vezetését, fel lehet építeni egy győztes csapatot. Ennek az esélye körülbelül annak az arányában csökken, minél inkább tart ki Tony Blair a pozíciója mellett.

Most még ő szervezett "új csapatot". Végrehajtott egy robusztus kormányátalakítást, minden kulcsminisztérium új vezetőt kapott, leszámítva egyet: a pénzügyet. Gordon Brown maradt a helyén, más szóval indirekt módon kimondatott, hogy neki egyedül nincs felelőssége a tanácsválasztási kudarcért. Sokat mondó jel.