- Ismét fellángolt a vita, hogy ki képviseli ma az antalli örökséget. Jeszenszky Géza és néhány ős MDF-es társa szerint a Fidesz, mert valóra váltotta Antall József politikai célját: erős konzervatív néppártot hozott létre. Dávid Ibolya viszont az általa vezetett MDF-ben látja a rendszerváltó miniszterelnök higgadt jobboldali politikájának folytatását. Kinek van igaza?

- Ha jól emlékszem, Antall József egy olyan pártnak volt az elnöke, amit Magyar Demokrata Fórumnak hívtak. E pártnak ma Dávid Ibolya az elnöke. Sok olyan ember szólal meg mostanában ebben a kérdésben, aki az elmúlt években elhagyta az MDF-et, kallódott erre-arra, új pártba lépett be. Akkor milyen alapon beszélnek? Föltételezik, hogy Antall József, ha élne, olyan szerepben lenne a Fideszben, mint Semjén Zsolt vagy Turi-Kovács Béla? Az MDF nem mesterségesen olvasztott magába más pártokat, hanem mozgalomként jött létre. Ezért tele volt a legkülönbözőbb felfogású emberekkel. Antall célja az volt, hogy igazi pártot formáljon ebből. Ehhez képest ma már az is az antalli örökségről beszél, aki életében ha ötször találkozott vele. Sért és bánt engem, ami folyik, de nem volna stílusos a részemről, ha egy-két nyilatkozóról elmondanám Antall egykori véleményét.

- Azért volt idő, amikor még ön is úgy látta, hogy Orbán Viktor lehet az egységes jobboldal garanciája.

- 1994-ben valóban felvetettem a pártegyesülés lehetőségét, akkor azok tiltakoztak a legjobban, akik ma már a Fideszben vannak. Hangsúlyozom, ez '94-ben volt, és a dolgok változnak. Az elmúlt évek - gyakorlatilag '98 óta - egy tartós szabadságharc jegyében teltek a fórum számára, s éppen a Fidesz beolvasztási kísérletei ellen. Én a közös jelöltállításokat kényszerként éltem meg. A 2002-es jobboldali vereség után alakult ki a Fideszben az a határozott álláspont, hogy a polgári erőknek egyetlen pártban kell egyesülniük, bár ennek a törekvésnek korábban is voltak már nyomai. Ezzel nem lehetett egyetérteni, hiszen folyamatos ökölcsapások érték az MDF-et. Túl nagy a különbség köztünk stílusban, magatartásban, politikai ismeretanyagban. A Fidesz a nevében szövetség ugyan, de valójában a legkeményebb irányítás alatt működik, vazallus szerepre pedig nem vállalkozhat egy önmagára adó párt. Ráadásul 2002 után Orbán Viktor radikális irányba mozdult el, és mára ez a meghatározó a Fidesz egész karakterében. A radikalizmusnak a magyar politikai múltban intő és keserű példái vannak: ha nincs alapvető történelmi ismeret, akkor a nemzettudat is sérül, és marad a látványos jelszavak világa. A Fidesz vezetői sokszor nyilatkozták például, hogy a MIÉP-pel nem kívánnak kapcsolatot teremteni, de a MIÉP szavazótáborára számítanak, és részben annektálni is tudták azt. Ez is a radikalizálódás jele. Ezek nyugtalanítják az embert, így engem is. Az MDF ezért levonta a közös kormányzás tanulságait, és az idén - nagyon helyesen - már önállóan mérette meg magát. Ez kockázatos döntés volt, de az MDF parlamenti párt maradt - igaz, csak egy sóhajtásnyival.

- Ön Orbán Viktor tanácsadója is volt. Milyen ma a viszonyuk?

- Legutóbb két-három hónapja találkoztunk. Akkor is közöltem vele, hogy én az önálló MDF híve vagyok. Tudomásul vette. Személy szerint nagyra értékelem őt, de egy politikai tévedés áldozata. Meggyőződésem, ha ilyen energiákat fordít egy potenciális szövetségese megfojtására, akkor valójában a saját esélyeit rontja. Ha az MSZP ugyanezt tette volna az SZDSZ-szel, akkor ma más volna a választási eredmény. Úgy látom, Orbán nem pontosan ezt a tanulságot vonta le, legalábbis a nyilatkozatai erre utalnak. Mindenesetre a Fidesznek a radikalizálódással sikerült Csurka szavazóinak felét elszipkáznia, ezért óhatatlanul teret kapott a józan jobbközép mezőben az MDF. Ha nincs a Fidesz MDF-ellenes propagandája arról, hogy nem szabad az MDF-re szavazni, mert úgyis elvesznek azok a szavazatok, és akár csak három százalékkal többet kapunk a választásokon, ma más kormánykombinációkról beszélnénk.

- Az MDF-nek az MDNP kiválása óta központi problémája a Fideszhez fűződő partnerség. A pártszakadások, a frakcióközi átülések láttán érez-e személyes felelősséget azért, hogy idáig fajultak a dolgok?

- Azoknak kell felelősséget érezniük, akik a Fidesz biztatására '96-ban nem fogadták el annak a Lezsák Sándornak az elnökségét, akit az MDF tagsága támogatott. Lezsák megválasztása után az MDNP-sek kiváltak a frakcióból, és saját pártot is alakítottak azzal az ambícióval, hogy a választásokon 10-15 százalékot szereznek majd. A tagság azonban nem mozdult, így széthullásuk szükségszerű volt. Hozzáteszem: új pártot alapítani még mindig tisztességesebb dolog, mint egy másikba átlépni. Tíz év múltán aztán az akkori távozók jobbik része visszatalált az MDF-hez, amely vissza is fogadta őket. Lezsák Sándor két évig volt pártelnök, sajnálom, hogy miután a '98-as választásokon az MDF olyan gyengén szerepelt, ahogy, nem magától mondott le, hanem le kellett váltani. Akkor lett Dávid Ibolya az MDF elnöke. Neki már akkor is világos álláspontja volt az önállóságról, csakhogy iszonyúan nagy volt a presszió és az önbizalomhiány. A Fideszszel az MDF azért indult közösen 2002-ben, mert úgy mérte fel, hogy egyedül nincs esélye. Azonnal el is kezdődött, hogy a Fidesz a hátán vitte be az MDF-et a parlamentbe. A korábbi közös jelöltek egy része pedig úgy gondolta, a Fidesz nagyobb mandátumbiztonságot nyújtó erejére támaszkodik inkább, és pártütő lett, átsodródott a Fideszbe. Nem hitek vagy meggyőződések mentén. A mandátum ugyanis egzisztencia is egyben.

- Személyekben csalódott? Mondjuk, Lezsák Sándorban?

- Lezsákban azért nem, mert amióta elveszítette a pártelnökséget, mindig volt benne elégedetlenség, mindig más utakat keresett. Amit Dávid Ibolya célul tűzött ki, azt ő mindig ellenezte. Ha Dávid Ibolya ellenkező célt tűzött volna ki, Lezsák akkor már azt is ellenezte volna.

- Úgy hírlik, ön volt az, aki Dávid Ibolyát úgymond "kitalálta".

- Miután láttam, hogy Lezsák alkalmatlan a feladatára, mást kellett keresni. De Dávid Ibolya már régen túlnőtt azon, hogy annak idején ki és miért állt mellé; színes egyéniség, határozottsága, egyértelműsége önálló politikai szereplővé teszi. Ő képes megszemélyesíteni az MDF-et.

- A mostani két forduló között azért akadtak gondjai Dávid Ibolyának azzal, hogy az MDF jelöltjei egységesen reagáljanak a Fidesz visszaléptetési igényeire. Újabb párton belüli törésvonal alakul ki?

- Néhány nap alatt érlelődött meg az elnökségben, hogy méltányolni kell azoknak a helyzetét, akik szüntelen támadásoknak voltak kitéve. Az MDF válaszul hosszú pórázra engedte a képviselőit, hogy ne vegzálják őket és családjukat. Volt olyan jelölt, aki korábbi személyes sérelmei miatt nem is lett volna hajlandó visszalépni a Fidesz javára - erre is tekintettel kellett lenni a döntésnél. Fontos hangsúlyozni, hogy április 9-én már eldőltek a választások. Az MDF tehát abban a tudatban döntött a visszalépésekről, hogy az eredmény már nem változhat, a Fidesz fals reményeket ébresztett híveiben. Ahol mégis visszaléptek a jelöltjeink, ott sem tudott győzni. Mert azt a magyar rendszerben csak partnerekkel lehet. Lehet súlytalanná tenni pártvezetőket, pártokat, lehet beolvasztani, de a végeredmény sosem lesz több 40 százaléknál. Ezt nem vették figyelembe a Fideszben. Legalább két önállóan induló jobboldali párt kéne, de a legjobb az volna, ha három lenne, mint az első ciklusban.

- Osztja-e Dávid Ibolyának azt a véleményét, hogy egy Orbán Viktor vezette Fidesszel nemigen tud együttműködést elképzelni?

- Nagyon mélyek a sebek. Ez ma még akadálya a kompromisszum keresésének. Egy kicsit Canossát kell járni, kell néhány félmondat, néhány elnézésféle az MDF ellen elkövetett atrocitások miatt. De Orbán Viktor most mással van elfoglalva. Én úgy látom, hogy ő most szükségszerűen pozícióharcot vív, és azt a módszert választotta, hogy a tömeget hívja segítségéül, nagygyűléseket tart, a lélektani hatásra épít és kemény beszédeket mond. Ez azt is befolyásolja, hogy mennyi kritikai hang jelenhet meg egyáltalán a Fideszen belül a vereség után kialakuló vitákban. Ez lehetett volna másként is...

- Arra céloz, hogy Orbánnak épp ideje volna hátrébb húzódnia?

- Orbán különleges képességekkel rendelkező politikus, aki csinált egy 40 százalékos pártot, s ennyiben elérte a célját. A Fidesz nagy, de így sosem győz. Hallottunk ígéretet arra, hogy a Fidesz konstruktív ellenzéki szerepre készül, de vannak az ellenkezőjére utaló jelek is. Mivel a baloldali kormány elosztogatta a költségvetési pénzeket, tarthatatlan a helyzet. Aki ellenzékben csak a támadó dühöt ismeri, annak ez ideális terep, hiszen az új kormánynak korlátozó intézkedéseket kell bevezetnie.

- A második fordulós eredmények azt mutatják, hogy ahol az MDF jelöltje mégis visszalépett, ott is inkább a szocialisták erősödtek. Ebből több kutató arra következtet, hogy az MDF új tábora már baloldaliakból is verbuválódik.

- Az ilyen spekulációk abból az alapvető tévedésből indulnak ki, hogy az ország teljességgel agyonpolitizált, és kizárólag hithű fideszesek és baloldaliak népesítik be. Holott ez nem csak a dühtől fuldokló elfogultságok világa. Sokan egyszerűen megnézték a négyes vitát, ahol Dávid Ibolya egy érett, kimagasló politikus szerepében mutatkozott be - és ez döntött sokaknál. A két nagy párt ígéretei a fellegekben jártak, ehhez képest az MDF a józanságra helyezte a hangsúlyt. Én nyolc év után éppen azért aktivizáltam újból magam, mert elharapóztak a felelőtlen ígéretek, a mámorítás.

- Akár a baloldallal is lehetnek közös politikai céljai az MDF-nek?

- Ha egy jó baloldali javaslat van az asztalon, az MDF mellé fog állni, de az elképzelhetetlen, hogy valaha is koalícióra lépjünk a szocialistákkal.

- Ehhez képest a Fidesz környékén összeesküvés-elmélet született arról, hogy az MDF az MSZP kottájából játszik.

- Volt MSZMP-seket eddig csak a Fidesz tudott magához vonzani, a fórum körül nem sertepertélnek. Mi másként gondolkodunk például a történelmi egyházak lelkiségformáló szerepéről, más a múltfelfogásunk, és szigorúbb szabályokban, normákban is hiszünk, mint a baloldal. A lelki tényezők összeegyeztethetetlenek.

Aki ellenzékben csak a támadó dühöt ismeri, annak ez ideális terep