1. Akár válasz nélkül is maradhatna ez az írás, ha egyedi volna. Azért szükséges megválaszolni, mert jelenség értékű. Azon cikkek egyike, melyek méltatlan gúnyolódás tárgyává teszik a nemzeti érzésű határon túli magyarokat. Ebben a tekintetben nem különbözik a hasonló célzatú román gúnyolódásoktól.

2. Tőkés László és határon túli sorstársai nem "ontanak valóságos könnytengert". Egyszerűen saját közösségük szempontjából fájlalják a magyarországi választások végkimenetelét. Ehhez elvitathatatlan joguk van.

Egyébiránt tudni való, hogy püspökünk a sajtó által neki feltett kérdésekre válaszolva fejtette ki véleményét a választásokról. Úgy ítéli, hogy ezekre a kérdésekre természetes kötelessége volt feleletet adnia.

3. Tőkés László kikéri magának a Fidesz-"vazallus" és a "Fidesz-kuncsaft" becsületsértő kifejezéseket. Úgy ítéli, hogy megnevezett társaival együtt szabad meggyőződésből és akaratból, becsületes nyíltsággal állt ki a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség oldalán. Nem hiszi, hogy ebbéli jogát valaki is megkérdőjelezheti. Még kevésbé érdemel ezért alantas kigúnyolást.

4. A választásban részt vevő pártok iránti "egyenlő közelség" elve igen tetszetős, de alapvetően hamis. Kis Tibor és sértegető társai is beláthatják: az erdélyi, a határon túli magyarság nem lehet "egyenlő távolságra" azokhoz, akik a 2004. december 5-i népszavazás alkalmával bántó módon ellene kampányoltak (1), valamint azokhoz, akik egyértelműen melléjük állottak (2).

5. A "pártalapú klientúrafinanszírozás" gyakorlata nem annyira a Fidesz, hanem sokkal inkább a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok sajátja, melyek az elmúlt négy esztendőben az erdélyi magyar közösséget többé-kevésbé összetévesztették az RMDSZ nevű érdekszövetséggel.

6. Az "egyenlő közelség" elve akkor volna megvalósítható, hogyha a távolabb valók valóságosan közelednének egymáshoz. A kívánatos az volna, ha egyetemes nemzeti ügyekben valóban ez az elv válna meghatározóvá.

Ebben a vonatkozásban csak egyet lehet érteni a cikk szerzőjével, aki "új magyar-magyar egyetértés megalapozását" és ez irányú reformot sürget.

Ebben a viszonylatban óvatos derűlátásra ad okot Gyurcsány Ferenc ama kijelentése, mely szerint ő "10 millió magyar felhatalmazásával, de 15 millió magyar érdekében" kíván kormányozni. Kíváncsian várjuk ígéretének beváltását.

(Tőkés László nevében) a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtószolgálata

Nehéz eldönteni, milyen közösség nevében írta fenti sorait Tőkés László. De tulajdonképpen mindegy is - bármely általa képviselt (vagy képviselni vélt) közösség valóban azt fájlalhat a magyar választások kapcsán, amit akar. Amíg csak ezt teszi, semmi gond.

Ugyanígy "elvitathatatlan" azonban a hazai szavazónak az a joga, hogy ő meg olyan összetételű Országgyűlést alakítson ki voksaival a következő négy évre, amilyen neki tetszik. Most éppen ilyen színű törvényhozást, kormányt választott - kéretik belenyugodni. Nem pedig a szavazás óta egyfolytában "végveszélynek", az erdélyi magyarság "magára maradásának", "nagy romlásnak" állítani be a magyar nép szuverén döntését, megkérdőjelezve ezzel demokratikus érettségét. Ha ilyesmi belülről történik, az sem szép dolog. Kívülről pedig végképp nem. Ami pedig a klientúrafinanszírozást illeti, Tőkés püspöknek nem róható fel, hogy szívéhez azok az évek állnak közelebb, amikor még nagy szava volt neki annak eldöntésében, ki kap és mennyit Erdélyben a magyarországi adóforintokból támogatás címen. Nyilván jobb osztogatni, mint nem; azért sem érheti szemrehányás, ha netán úgy gondolná, akkoriban jobban mentek a dolgok. Ebben teljesen megértem önt püspök úr - üzenem neki a tájékoztatási szolgálatán keresztül, ha már ő is volt olyan kedves, hogy ennek közbeiktatásával üzenjen nekem.

Kis Tibor