Szelevény

Mennyit ér egy szelevényi vályogház? Talán még egymillió forintot se. Az itteni ingatlanok nem piacképesek. Ki akarna oda költözni, ahol se munka, se gyógyvíz, s az egyetlen beruházás hosszú évek óta a falu határában nemrég felépített hulladéklerakó?

A gátszakadás rémével fenyegetett Jász-Nagykun-Szolnok megyei kis faluban ötszázötven ház van. Nagy részük még az 1919-es nagy árvíz után épült, rendes alapjuk nincs, betont se láttak, nemhogy korszerű szigetelőanyagot.

Ezerháromszáz ember él itt, többségében idős ember, öreg házban. Az árvíz legkritikusabb napjaiban katonák ezrei hordták a homokzsákokat a megroggyant töltésre, s a helyiek aggódó szemekkel figyelték a lassan apadó folyót. Azt számolgatták, hány centit kell még apadnia, hogy ha szakad a gát, akkor se öntse el a teljes falut.

Mások máshol, mást számolgattak. Arról terjednek hírek, hogy néhány tiszazugi polgármester röpke statisztikát készített, s kiderítette: ha hagyták volna elönteni Szelevényt, az egész falut olcsóbban újjá lehetett volna építeni, mint amenynyibe az itteni árvízi védekezés került. A téglaházak eleve nem dőltek volna össze, azokra csak a tisztasági festés költségeit kellene később rákölteni, a vályogházak pótlása, az utak, járdák rendbetétele meg egy-kétmilliárd forintból kijönne. Az árvízi védekezésre a Köröszugban a nem hivatalos számítások szerint ennek eddig legalább a háromszorosát költötték el, s a végső statisztikát még nem is sejteni.

Kegyetlen, de ésszerűnek tűnő okfejtés. Hűvös matematika.

Akik Szelevény sorsát eldöntötték, mégsem így gondolkodtak. Nem kíméltek pénzt, homokot, helikoptereket, katonákat. Nem úgy számoltak, ahogyan mostanság szokás: nem azt nézték, megéri-e megmenteni néhány tucatnyi vályogházat, vagy elegánsabb az egészet a földdel egyenlővé tenni, és csillogóbbra újjáépíteni, hisz emellett szól számsor és statisztika.

Reményt keltő, hogy másképp történt. Szelevény példája arról szól, hogy olykor fontosabb a szolidaritás, mint a gazdaságossági mutató. Fontos, hogy a hetvenéves háza előtt álló hetvenéves néni úgy érezze: megvédték, s nem dobták oda koncnak másoknak talán értéktelen, neki azonban mindennél többet érő vályogházát sem. Nem az számított, minek van nagyobb hozadéka, mi éri meg jobban - anyagilag.

A gyenge mellé odaállt az erős, és megvédte. Általában így szokott ez lenni a mesében. Jó, hogy ez most a valóságban is megtörtént.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.